Az ősi európai, közel-keleti és észak-afrikai edénycserepeken talált méhviasznyomok arra utalnak, hogy az ember már kilencezer évvel ezelőtt is méhészkedett – írja az MTI. A Nature-ben megjelent tanulmány szerint az ember már a mezőgazdaság hajnalán kapcsolatba kerül a méhekkel.

A BBC cikke szerint a történelem előtti népek háziasíthatták a vadméheket, vagy orvosságnak és élelemnek gyűjtötték a mézet és a viaszt. Richard Evershed, a kutatás egyik vezetője szerint ez a legkorábbi bizonyíték az ember és a méh kapcsolatára.

A méhek méze az emberi kultúra részét képezte évszázadokon át. Méhsejtek, méhrajok és mézgyűjtés már a barlangrajzokon is látható. Arról azonban alig volt közvetlen bizonyíték, hogy mikor és hol kezdett az ember a rovaroktól mézet és viaszt gyűjteni.

Egy nemzetközi tudóscsoport több mint hatezer cserépedényt vizsgált meg, hogy feltérképezze a méhészkedés kezdeteit az utolsó jégkorszak vége után, nagyjából tízezer éve. Az ember ekkoriban kezdett el áttérni a vadászó-gyűjtögető életmódról az első növények termesztésére, állatok tartására.

Az ember és a méhek kapcsolatára utaló legrégebbi, majdnem 9 ezer éves nyomot a mai Törökország területén találták. A méhviasz néhány évezreddel későbbi nyomaira a Balkánon, a mai Görögország, Románia és Szerbia területén, később a Közép-Európába vándorló első földművesek leletei között bukkantak. Nagyjából ugyanerre az időre nyúlnak vissza az észak-afrikai viasznyomok is.

Az északi határ a mai Dánia lehetett, annál hidegebb éghajlat már nem kedvezett a rovarnak. A több ezer átvizsgált írországi, skóciai, norvég vagy svéd kőkori edény között egyiken sem találtak viasznyomokat. Elképzelhető, hogy a viasszal a fegyvereik kőhegyeit ragasztották meg, vagy az edényeket tették vízállóvá. A méz az édesség ritka forrása lehetett az ősemberek étrendjében.

A rengeteg édes étel a legutóbbi idők fejleménye, a régmúltban igen nehéz volt hozzájutni. Kutatásunkból kiderül, hogy Európa első földműveseit erősen foglalkoztatta a méhek értékes mézének megszerzése.

– mondta Alan Outram, az Exeteri Egyetem tudósa, a kutatás másik vezetője.