A menekültválság és a bevándorlóellenes politikai kampányok megtették a hatásukat: a magyar társadalom idegenellenessége 2015-ben kiugró mértékű. Az MTA „Globális migrációs folyamatok és Magyarország” konferenciáján új adatok kerültek nyilvánosságra arról, hogyan változtatott meg minket és tart elénk tükröt a migrációs krízis, hol a helyünk Európában, és hányan szimpatizálnak a fajelméleti nézetekkel.
A menekülthullám az Iszlám Állam (IS) trójai falova, az IS-t meg ugye tudjuk, kik találták ki, hogy elsöpörjék a nemzetállamokat és végérvényesen leírják Európát, nem igaz? Az összeesküvés-elméletek olyan burjánzását hozták az elmúlt hónapok, amit korábban nem lehetett tapasztalni, pedig azért nem ma kezdtük a műfajt. A tömeges migráció annyira beindította az alternatív víziókat, hogy már a párizsi terror előtt is tobzódtak a rövidre zárt világmegoldó képletek, és a vadabbnál vadabb elképzelések sokak szemében most már cáfolhatatlan igazságoknak számítanak.
A menekültválság konspirációs teóriái az MTA kétnapos migrációs konferenciáján is előkerültek. A Political Capitalt képviselő Juhász Attila beszélt arról, hogy az online terjedésüket vizsgáló kutatásuk szerint ezek olyan virálisak, mint soha korábban. Ők két nagy és nyilván sokaknak ismerős típust különítettek el: azt, amelyik szerint a tömeges migráció egy zsidó terv része, amit Soros és társai találtak ki, meg a másikat, amelynek a fő állítása, hogy a migráció mögöttes célja a terroristák becsempészése Európába. A két víziót az összeesküvés-elméletek minden összefügg mindennel alapszabálya szerint időnként össze is kapcsolják – hogy ezt lássuk, nem kell zárt Facebook-csoportok bejegyzéseit olvasgatni, elég, ha belehallgatunk a vonatkozó magyar politikai útmutatásokba.
A xenofóbia nem új jelenség, de az idegentől való szokásos általános félelem helyébe a menekültválsággal konkrét ellenségkép lépett – mondta előadásában Juhász. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, nem kell személyes tapasztalat (a felmérések szerint a nagy többség soha nem találkozott menekültekkel), de a politikából és a médiából most egy megfoghatóbb ellenségkép rajzolódott ki, ami konkrét félelmeket szül.
Nem magától alakult ez így: mint azt Messing Vera és Bernáth Gábor részletes tartalomelemzéssel is kimutatta (pdf), a lehengerlő menekültellenes kormányzati kommunikáció, a menekültekből megélhetési bevándorlót, bűnözőt, majd potenciális terroristát csináló állami propaganda mindent vitt a sajtó nagy részében. Miközben a szakmai hangok a nyilvánosság perifériájára szorultak, plakátkampánnyal, manipulatív „nemzeti konzultációval” és kriminalizáló lépésekkel a magyar társadalom pszichológiailag is fel lett készítve a politikai üzenet befogadására.
Ezek után nem túl meglepő, hogy a bevándorlásellenesség idén csúcsokat döntöget. A Tárki 2015-ös mérései alapján 85 százalék mondja, hogy Magyarországra káros a bevándorlás. Eszerint most a magyarok 41 százaléka idegenellenes, miközben 2010-ben még csak 29 százalék volt ez az arány. Jelenleg alig 6 százalék idegenbarát, a maradék 53 százalék „mérlegelőnek” látszik a válaszai alapján. Utóbbi csoport mérete nőtt a leginkább a nyáron, ez alapján úgy tűnik, hogy a menekültek tömeges érkezése azért nem eredményezett egyöntetű elutasítást, sokan vannak olyanok, akik nem zsigeri alapon ítélnek, hanem az olyan-amilyen politikai kínálatból próbálnak választani.
Menekülési okok szerint is sokan tesznek különbséget: míg a munkanélküliség elől érkezőket csak 15 százalék látná szívesen, azokat, akik polgárháború miatt hagyták el a szülőföldjüket, már az emberek fele szerint be kellene fogadni. A magyar közvélemény európai összehasonlításban így is nagyon elutasító: a polgárháborús menekülteket Németországban majdnem mindenki, a válaszolók 96 százaléka beengedné.
A magyar menekültellenesség EU-s összehasonlításban szépen beleillik a tágabb képbe, melynek meghatározó eleme a Kelet- és Nyugat-Európa közötti törésvonal. A volt szocialista országok elutasítóbb politikáját sok bírálat érte az elmúlt hónapokban Nyugatról, jó néhány politikus és véleményvezér szolidaritáshiányról beszélt, mások próbálták megérteni az okait, hogy a magukat vesztesnek érző, Európán kívüli migrációról kevés tapasztalattal bíró társadalmakban hogyan ágyaz meg a frusztráció az idegenellenességnek.
A közvélemények közötti jelentős különbségeket most minden korábbinál pontosabban lehet látni, ugyanis kezdenek kijönni a kétévente lekérdezett nagy nemzetközi kutatás, a European Social Survey (ESS) adatai. Ebben most volt egy külön migrációs kérdésblokk, és bár nem minden országból vannak még meg az eredmények, az azért látszik, hogy Kelet-Közép-Európa adatai markánsan eltérnek a észak- és nyugat-európaiaktól.
Az új tagállamok lakosai a leginkább elutasítóak a menekültekkel szemben. Nálunk és a többi „új demokráciában” rosszabbnak gondolják a bevándorlás társadalmi hatásait, mint akár a sok évtizedes migrációs tapasztalattal rendelkező Franciaországban vagy Németországban. Mint azt a konferencián az MTA munkatársai (Gerő Márton, Messing Vera és Ságvári Bence) elmondták, az elfogadás/elutasítás jellemző oka is más a mi térségünkben, és tömegesen jelenik meg benne az a fajta rasszizmus is, ami a nyugat-európai válaszokban elég ritka. Míg Nyugaton a migránsok képzettsége, a nyelvismeret, a munkakészségek szempontjait emlegetik a válaszolók, vagyis azt, hogy milyenek a várható integrációs képességek, mifelénk a származás, a „keresztény kulturális háttér” és a fehér bőrszín is nyíltan lényeges.
A biológiai rasszizmus a nemzetközi felmérés szerint a magyarok harmadának a gondolkodására jellemző: 34 százalék szerint „bizonyos faji vagy etnikai csoportok születésüknél fogva kevésbé intelligensek”; ez sokszorosa a nyugat-európai értékeknek. Európában mindenhol a cigányok a legelutasítottabbak, a zsidók pedig a legkevésbé, bár Magyarországon még az övék is nagyon jelentős. A nagy létszámú bevándorló csoportokkal szemben már a menekültválság előtt is nagy ellenérzések voltak, és ez csak növekedett: nálunk 47 százalék senkit nem engedne be az országba Európán kívüli szegényebb országokból, és a muzulmánellenesség is kiugró mértékű.
A kormányközeli Nézőpont Intézet kutatása szerint nincsenek nagy különbségek az egyes társadalmi csoportok menekültválsággal kapcsolatos hozzáállásában, az említett ESS-kutatás azonban talált ilyeneket. Eszerint a fiatalok és a magas iskolai végzettségűek a leginkább befogadóak, az idősebbek és az alacsonyabb végzettségűek pedig a legelutasítóbbak.
A magyar politikai pártok szimpatizánsai között is éles különbségeket találtak, és egy elég meglepő összefüggést. Azon nincs nagy csodálkozni való, hogy a Jobbik és az LMP ebben a kérdésben szinte egymás inverze, ami tetszik az egyik tábornak, azt határozottan utasítja el a másik, a baloldali szavazók attitűdje viszont elég érdekes. A magukat MSZP-snek mondók menekültellenességben rögtön a jobbikosok után jönnek, határozottan megelőzve ebben a tekintetben a fideszeseket is – ez egy idén áprilisi felmérés eredménye, de jelzi a hátteret, amiből azután egy ambivalens/semmilyen szocialista menekültpolitika tudott kijönni.
A menekültkérdéshez való viszony az utóbbi hetekben is jelentősen változhatott, a terrorcselekmények hatása is csak később fog megjelenni a mérésekben. Bár a konkrét számok soha nem fognak teljesen megegyezni a kutatások között, a migráció és idegenellenesség viszonyáról szóló előadásokban egy fontosabb összefüggést többen is kiemeltek: a messziről jött emberről ugyan azt mondhatunk, amit akarunk, de a félelmek mélyén ott van a saját idegenségünk is. Ahogy a menekültekhez viszonyulunk, azt tükrözi, amilyenek mi magunk vagyunk.