A mostani régészeti munkálatok azért váltak szükségessé, mert az egykori város egy völgymélyedésben, két hegy között helyezkedett el, és az egykor sűrűn beépített hegyoldalak csúszni kezdtek, a talajomlás pedig több régészetileg jelentős területet veszélyeztet. A szakértők ezért folyamatosan figyelik a változásokat és támfalakat emelnek a romok védelmére.

Az egyik ilyen fal építésekor bukkantak az ivóra az osztrák kutatók. Számos épségben megmaradt edényt ivókelyheket, tálakat, tányérokat és korsókat találtak, ebből következtetnek arra, hogy egy késő-antik kocsmáról van szó. A helyiségben megőrződtek padok és kisebb asztalok, sőt egy edényekkel teli polc is.

Az, hogy a kocsma ilyen jó és teljes állapotban megmaradt, valószínűleg annak köszönhető, hogy nagyon hirtelen szakadt vége a vendéglátásnak. A készlet egyszerűen a padlón hevert, és úgy tűnik, soha senki nem tett kísérletet a hely újraépítésére. A várost 614-ben egy földrengés félig romba döntötte.

Számos pénzérmét is találtak, amelyek bizonyítják, hogy Hérakleiosz bizánci császár uralkodásának ideje alatt (610-641) drámai változás állt be a város pénzforgalmában. Az uralkodó háborút vívott az iráni szászánidákkal, Epheszoszt vélhetően meg is hódíthatták a kutatók feltételezése szerint. „A súlyos, nagy pénzérmék szokatlanul nagy száma bizonyítja, milyen hatalmasak voltak a károk, hiszen még ezeket sem tudták elrejteni” — mondta az ásatást vezető régész az MTI szerint.