Egy matematikus hallgató kidolgozta a csokiszökőkút viselkedésének a magyarázatát, megválaszolva azt a kérdést, hogy a lehulló édesség által kialakított függöny miért hajlik befelé, ahelyett hogy függőlegesen lefelé tartana. Adam Townsend vizsgálati eredményeit az European Journal of Physics című szaklap hozta le. 

A csokiszökőkút közepe felé irányuló függöny rejtélyére a vízharangokkal kapcsolatos ismeretek adnak magyarázatot. Bárki könnyen építhet magának vízharangot a konyhai mosogatóban, ehhez csak a kissé megnyitott csap alá kell helyezni egy nem túl nagy méretű, szabályos kör alakú tárgyat. A víz azonnal harangformát vesz fel.   

A csoki és a víz is egyazon okból, elsősorban a felületi feszültség miatt veszi fel ezt a formát, miközben alázúdul, és ennek a jelenségnek komoly matematikája van. A csoki nemnewtoni folyadék, ezért másképp viselkedik, mint a víz. A kutatók munkája kevésbé édes környezetben is hasznos, hiszen ugyanezek az alapelvek érvényesülnek a lávafolyamokban és a nukleáris reaktorok plazmájában is.

Townsend is inkább a komolyabb kihívásokkal foglalkozik a doktorijában, de nagyon élvezi, hogy a csokiszökőkút segítségével több emberhez eljut a téma. „Ha csak egy embert meg tudok győzni arról, hogy a matematika több, mint a Pitagorasz-tétel, akkor már megérte” - mondta  a kutató.