Az emberiség egyik legnagyobb kalandját követhetjük végig a kezdetektől a Gateway to Space kiállításon, amit novemberben éppen Brüsszelben lehetett megnázni,de nemsokára érkezik hozzánk is. A kiállítás a NASA és a Roszkozmosz féltve őrzött ereklyéit mutatja be, nem egy eredeti, űrben avagy éppen űrhajósok felkészülése közben használt tárgyakat nézhetünk meg testközelből.

A pénztár után szinte azonnal egy sötét folyosón találjuk magunkat, majd egy ablakon nézhetünk be: ezt látni a Nemzetközi Űrállomás ablakából. Lenyűgöző a látvány, hiába tudjuk, hogy egy kamera képét látjuk, a sötétség, ami körülvesz és a távoli pillantás a Földre magával ragad. Ez a lelkesedés visz végig a kiállítás első felén, amelyben az űrkutatás kezdeteinek jellegzetes tárgyait nézhetjük végig.

A kiállítás első fele egy hagyományos múzeumhoz hasonlít, a látogatók végigsétálnak a bemutatott tárgyak között, elolvassák a melléjük kitett információkat. Ez a rész inkább azoknak izgalmas, akik amúgy is érdeklődnek az űrkutatás iránt, és el tudják helyezni az űrkutatás történetében például a V-2 elektromechanikus időzítőt, ami fontos alkotórésze volt a V-2 rakétának. Ez ugye az első ember alkotta tárgy, amely, ha nem is űrkutatás céljából, de kilépett a világűrbe.

A Szputnyikról azonban mindenki hallott, ez volt a Föld első műholdja, amelyet a Szovjetunióból állították pályára 1957. október 4-én. Az űrkorszak kezdetét jelentő, alig 58 centiméter átmérőjű, vörösre festett műhold élethű mását is megnézhetjük. A szervezők látványosan a Szovjetunió sarló-kalapácsos zászlót helyezték mögé, hogy így is jelezzék, akkoriban bizony nem az amerikaiak vezettek az űrversenyben.

De ez nem volt sokáig így, ugyanis néhány méterrel odébb már az első amerikai műhold is látható, majd innentől kezdve a NASA sikereinek állomásait figyelhetjük meg: rakétákat, meghajtókat, űrkapszulákat.

A laikusoknak is izgalmas részek egy űrhajós ruhával kezdődnek. Ez egy egyszerű fotópont, beállhatnak az űrhajós ruha mögé, és fényképezkedhetnek, mintha maguk is űrhajósok lennének. Az első kisebb tömeg itt verődött össze, ki ne akadna ilyen képet magáról. Én is akartam.

Innentől kezdve sokkal emberközelibb a kiállítás, egy kisebb moziteremben tízperces dokumentumfilmben mutatják be az űrutazás jövőjét, a kötelező Mars-utazással és annak veszélyeivel. Ez az átvezető a nagyobbik terembe, ahol a látványos és a személyes tárgyak találhatók.

Itt láthatjuk a néhány elkészült Hold-járó egyikét, ebből kettő még most is a Holdon van. A kiállításon lévő ugyan nem járt odafenn, de ezt használták az űrhajósok a felkészülés alatt. Közelről megnézve, látszanak is a kopások a járművön. Innentől egyre fokozódtak az izgalmak, a következő ereklye egy űrsikló irányítófülkéje. Kiállítási tárgyakat ugye nem érintünk meg, de az is elég volt, hogy öt centiméterre volt tőlem a pilótafülke és az irányítópult. A MIR űrállomás modellje az eredeti használati tárgyakkal a Roszkozmosztól került ide. Az űrállomást kissé megdöntötték, belépve olyan érzésünk támad, mintha tényleg forogna. Apróság, de el tudja érni a hatást, különösen kevés alvás után.

Néhány hétköznapi használati tárgynál pihentünk meg, mint a kólaautomata, űrcipő, szobabicikli és persze az űrtoalett volt. A kiállítás szervezőinek tapasztalata szerint a kiállítást meglátogató gyerekek az űrvécénél töltik a legtöbb időt. Itt döbbennek rá arra, hogy az űrben minden máshogy működik, még a legegyszerűbb dolgokat is bonyolultan kell elvégezni.

És akkor megfordulva váratlanul szembenézünk Darth Vader kétméteres szobrával, a gyerekek (és felnőttek) pedig mindent elfeledve odarohannak és próbálják megfejteni, mit keres itt a Star Wars legendás főgonosza. Hát úgy, hogy a sci-fi mindig is inspirálta a kutatókat és ez alól az űrkutatás sem kivétel. Ez a lezárása a kiállítás hagyományos részének, ami ez után következik, inkább hasonlít egy élményparkra.

Az utolsó teremben voltak a szimulátorok, én a súlytalanságot demonstráló eszközt próbáltam ki. Egy székhez kötöttek, amelyet egy kiképző rángatott, a székre rögzített súly pedig húzta a hátamat, nehéz volt a lábat a föld felé irányítani. Egy műszerfalon kellett egy szerszámos ládát áthelyezni egyik sarokból a másikba, de közben folyamatosan fogni kellett az egyik kezemmel az űrállomást, nehogy elsodródjak. Végül szándékosan ellöktem magam a két kezemmel az űrállomás falától és visszarepültem a helyemre. Izgalmas feladat volt. A legnagyobb sorok persze itt állnak, a kiállítást meglátogatók több időt töltenek itt, mint magán a kiállításon. Legalábbis a gyerekes családok.

A kiállítás január közepén nyílik Budapesten. A NASA szakemberei segítenek abban a szervezőknek, hogy minden a helyén legyen.