A UCLA élettudományi kutatócsoportjának tanulmánya szerint az érzékszerveink sokkal megbízhatatlanabbak, mint azt elsőre gondolnánk.
Ladan Shams, a UCLA pszichológiaprofesszora szerint az alapvető szenzoros érzékelésünk – az, ahogy a szemtől és a fültől érkező információt feldolgozzák az agy neuronjai – pontatlan.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az érzékszerveink csalhatatlanok, és azt gondolni, hogy hiszem, ha látom. Ehhez képest meghökkentő látni, hogy a benyomásaink nem megbízhatók.
Sham és munkatársai azért indították a kutatást, mert még sosem készült átfogó tanulmány, ami felmérné az emberek térbeli lokalizációs képességeit; azt, hogy milyen gyorsan és milyen pontosan tudjuk megállapítani valamiről, hogy hol van.
A kísérletek során az alanyokat egy sötét képernyő elé ültették, ami mögött öt hangszóró volt. A mennyezetre szerelt projektor villogó fénynyalábokat vetített a képernyőre – pontosabban a hangsugárzók irányába.
A kutatók hangeffekteket játszottak le, miközben a projektor fénysugarakat vetített a képernyőre. Ezt többféle kombinációban is elvégezték. A 384, többnyire 18-22 éves alanyt átlagosan 525 ingernek tették ki a 45 perces teszt során.
A résztvevők többnyire pocsékul teljesítettek, ha csak a hangot vagy csak a fényt észlelték. A többségük úgy vélte, a fényforrások közelebb lehetnek a képernyőhöz, mint valójában voltak, és a hangokról is úgy hitték, hogy közelebbről szólnak.
Brian Odegaard, a tanulmány vezető szerzője szerint a hallást vizsgáló teszt különösen komplex volt; ennek ellenére az eredmények még őket is meglepték. Nem számítottak rá, hogy a térbeli tájékozódási képességeink ennyire pontatlanok lehetnek, mivel ez az egyik legalapvetőbb, állandóan működő agyfunkciónk.
Hogy lehet, hogy egy ilyen alapvető agyfunkciót az evolúció nem finomhangolt az elmúlt pár millió évben? Ezt Shams és kollégái sem tudják, csak találgatni tudnak. A hipotézisük szerint az agy állandó kompromisszumokat köt, hogy a lehető legjobban használhassa ki a véges kapacitásait.
Mivel az érzékszervek a látóterünkön belül sokkal precízebben működnek, lehet, hogy egykor ez jelenthetett evolúciós előnyt – csak éppen ez a perifériás észlelés kárára megy. A résztvevők ugyanis sokkal pontosabban határozták meg a hangok és a fény irányát, ha a két ingert egyszerre észlelték ugyanabból az irányból. Shams szerint ez azért van, mert az agy egyszerre több forrásból dolgozza fel az információkat, hogy korrigálja a többi érzékszerv pontatlanságát.
Úgy tűnik, igaz a mondás: ha jobban akarsz hallani, vedd fel a szemüveged.
– mondta Shams.