Magyar idő szerint kedd éjjel a SpaceX magánűrcég a korábbi, majdnem sikeres kísérlet után most sikeresen fellőtte, aztán landolt saját fejlesztésű, Falcon–9-es rakétájával az amerikai Cape Canaveralban lévő bázison.
A rakéta 11 Orbcomm kommunikációs műholdat szállított. A rakéta a 40-es számú kilövőállásról indult magyar idő szerint éjjel 2 óra 29 perckor. A második fokozat kevesebb mint három perccel később levált, és továbbvitte a hűtőszekrény méretű műholdjait pályájukra.
Ezzel egy időben a 47,5 méter magas első fokozat megfordult, bekapcsolta hajtóműveit, hogy három manőverrel lelassuljon, és landoljon a Falcon–9 kilövőállásán. A merész manőver működött, a rakéta hajtóműve finoman tette le az űreszközt az egyes számú landolási zónában, ami korábban egyébként az Atlas rakéták indítóhelye volt.
A landolás kevesebb mint tíz perccel a felszállás után történt, 2 óra 38 perckor. A SpaceX szerint a mostani teljesítmény mérföldkő az újrahasznosítható rakéták fejlesztésében. Korábban az űrsiklók indításakor használt szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB-k) is újrafelhasználhatóak voltak, de nagy különbség a két eljárás között, hogy a SpaceX folyékony üzemanyagú Falcon–9-ese szinte egy az egyben újra fellőhető, míg az SRB-k valójában csak kis részben voltak valóban reciklálhatók, és a szilárd hajtóanyag újratöltése sem volt egyszerű. Sokak szerint az egész újrafelhasználható SRB-dolog csak púder volt a drágasága miatt amúgy is sokat támadott űrsiklóprojekten.
Jeff Bezos, a nagy vetélytárs a Twitteren gratulált Elon Musknak, a SpaceX vezérigazgatójának. Persze ez inkább gonosz szurkálódás volt, semmint igazi gratuláció. Bezos űrvállalata, a Blue Origin pár hete valóban végrehajtotta az első olyan sikeres rakétaindítást, ahol a rakéta vissza is tért a földre, de a két műveletet nagyon nehéz összehasonlítani.
Bezosék New Shephard nevű rakétája ugyanis csak liftezett, míg a SpaceX Falcon–9-ese oldalirányú gyorsulást is végrehajtott, méghozzá nem is akármilyet. Az űrbe ugyanis feljutni nem túl nehéz (ez sikerült a New Shepardnek), dolgokat az űrben tartani viszont baromi bonyolult és drága: elképesztő gyorsan kell menni ahhoz, hogy Föld körüli pályán maradjon az, amit felviszünk magasba. Na, ez az, ami a SpaceX-nek megy, a Blue Originnek meg nem. A Blue Origin egy turisztikai vállalkozás, a SpaceX meg profi űrcég, amelynek valószínűleg komoly szerepe lesz az űrkutatás jövőjében.
Bezosnak lett volna némi igaza, hogy a szuborbitális visszatérő rakéta sikeréhez gratulál, ha a Falcon-9-es első fokozata nem jutott volna fel 100 kilométer magasba, de feljutott (78 kilométer körül vált le a második fokozat, a később leszálló első pedig még jó ideig továbbra is felfelé szállt, nagyjából 5700 kilométeres óránkénti sebességgel), ráadásul sokkal gyorsabban és erősebben, mint a New Shepard – szóval elég kevés a két rakéta közti hasonlóság: a Falcon-9 majdnem háromszor akkora, 15-ször erősebb, kétszer olyan magasra emelkedik, ráadásul jóval komolyabb feladatot hajt végre, mint a New Shepard. (A cikk egy korábbi változatában azt írtuk, hogy Bezosnak igaza volt, mert az első fokozat valószínűleg nem ért fel 100 kilométeres magasságba - azóta kiderült, hogy valószínűleg mégis.)
A Falcon-9 ugyanis ballisztikus pályán mozog, a leszállás folyamata pedig több lépcsőfokból áll. Az első fokozat hajtóműleállása, illetve a második fokozat leválása után a rakéta még bőven szuperszonikus sebességnél fordul egyet a tengelye körül, hogy a feneke nézzen előre. A rakéta speciális, rácsos vezérsíkokkal irányítja magát, majd a pálya egy alacsonyabb szakaszán újra begyújtja a hajtóműveket, hogy szubszonikus sebességre fékezze magát. A megfelelő lassulás után a hajtóművek kialszanak, hogy aztán néhány száz méter magasban, a landolás előtt újra beinduljanak, és állóra fékezzék a rakétát. A leszállás végén így fest a földön a rakéta:
Live video from LZ-1 pic.twitter.com/Ve6gEXfOdh
— Elon Musk (@elonmusk) 2015. december 22.
Érdekesség, hogy Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója már bejelentette, hogy a történelmet író rakéta valószínűleg soha nem repül majd többet. Főleg az egyedisége miatt nem, fogalmazott Musk, de ez nem jelenti, hogy vitrin mögé zárják a sikeres rakétát. A tervek szerint hamarosan átszállítják a SpaceX által üzemeltetett indítóállványok valamelyikére, ahol statikus hajtóműtesztet hajtanak végre rajta. Ez nagyjából megegyezik egy éles indítással, egy fontos különbség van: a rakétát a földhöz rögzítik.
A ma hajnali kísérlet tehát fontos lépés volt az újrahasznosítható rakétafokozatok felé, de közel sem az utolsó lépés. Az óvatosság persze fontos, nem szabad elfelejteni, hogy a SpaceX ezt megelőző startjánál indított Falcon-9 darabokra robbant, és a visszatérés sem elsőre sikerült: több korábbi kísérlet is látványos tűzgolyóként ért véget. Musk szerint csak valamikor jövőre folytatódnak a visszatérő rakétát érintő tesztek, de ez december 22-én nyilván nem sokat jelent. Nézzük meg inkább, hogy örültek az irányítóteremben a sikernek.
The #SpaceX teams wonderful reaction to successfully landing the #Falcon9 first stage * #OG2 https://t.co/YNLjkhUcxA
— Megs (@megsalamode) 2015. december 22.
A SpaceX vállalásai természetesen nem értek véget a mostani sikerrel. Valamikor 2016-ban startol először a Falcon–9 Heavy nevű rakéta, ami tulajdonképpen három Falcon –9-es rakéta összekötve. Ha sikerrel járnak, az lesz a mostanában elérhető legerősebb rakétakonfiguráció, az űrsikló teherbírásának több mint kétszeresét adja majd, de az űrsikló költségeinek töredékéért. Ez az a költségcsökkentési arány amúgy, ami miatt a SpaceX eredményei fontosak: a visszatérő és újrafelhasználható rakéták Musk szerint a korábbi költségek századrészére csökkentik egy-egy rakétaindítás árát, ami elérhető közelségbe hozza a menetrendszerű emberi űrutazást és átformálja a műholdak működtetését.
Azonban itt még mindig nem ér véget a SpaceX küldetése: 2017-ben emberes űrrepülést vállaltak, a NASA rendelésére visznek majd űrhajóst a Nemzetközi Űrállomásra (ugyanarra az évre a Boeingnek is van két, ugyanilyen megrendelése - egyelőre nem tudni, ki lesz az első). Ez elég komoly feladat: ez lesz 2011, vagyis az űrsiklók korának vége óta az első alkalom, hogy amerikai rakéta és űrhajó viszi az űrbe az amerikai űrhajósokat.