Az ókori Közel-Kelet – köszönhetően a Római birodalomnak – sokkal jobban átjárható volt, mint napjainkban. Krisztus életútján keresztül megmutatjuk, milyenek a mai viszonyok, mi történne, ha ma járná végig az evangéliumokból ismert útját. Jó eséllyel Egyiptomban, Szíriában, Jordániában és Libanonban is megfigyelnék a titkos szolgálatok.
Hétéves lehettem, amikor egy félreértés miatt egy nap alatt elolvastam mind a négy evangéliumot. A vasárnapi prédikációban a papunk arról beszélt, hogy „mit tanított Jézus a magyaroknak.” Én pedig mindenképpen el akartam olvasni Jézus példabeszédeiben a szegedieknek vagy a budaiaknak címzett tanításait.
Csalódnom kellett. Kicsit haragudtam is Jézusra, mert gyerekfejjel teljesen érthetetlen volt, hogy egy olyan hosszú vándorlás alatt nem ejtette útba Magyarországot. A szentföldi helyszínek akkor távoliak és ismeretlenek voltak ahhoz, hogy értsem, mekkora a távolság a Genezáreti-tó és Jeruzsálem között.
Valójában Jézus működési területe és születésének időpontja is nehezen behatárolható. Ebben az sem segít, hogy a kanonizált evangéliumok is eltérnek egymástól. Csak néhány biztos pont adott: a Jeruzsálemhez közeli Betlehemben született, és Máté evangéliuma szerint a legmesszebbi hely, ahova eljutott délen Egyiptom, míg északon a libanoni Sidon városa.
Az ókor geopolitikai viszonyai a római birodalom fennhatósága miatt jóval áttekinthetőbbek voltak, mint a mai közel-kelet vitatott határai. Ránézve a térképekre, és végignézve a Szentföld történelmét az elmúlt közel kétezer évben, teljesen logikus lépés, hogy a megváltó éppen akkor született, amikor (a korabeli viszonyokról itt talál egy kattintható térképet). Jézus életútját napjaink viszonyaira átültetve bemutatjuk a jelenlegi politikai viszonyokat, és azt, hogy ma miként boldogulna útja során. Hol állítanák meg a határon, honnan tiltanák ki a származása miatt, és melyik pillanattól fogva kezelnék terroristaként a titkosszolgálatok.
Máté evangéliuma szerint mikor Nagy Heródes király a napkeleti bölcsektől megtudta, hogy a megváltó megszületett, elrendelte minden újszülött kivégzését. Az uralkodó származását tekintve nem volt zsidó, és uralkodását végigkísérték a merényletek és az intrikák. Az utolsó dolog, amire vágyott, egy új vallási és politikai vezető volt. Akit jó esetben csak prófétaként, rosszabb leosztásban megváltóként kezel a lázadásra amúgy is hajlamos nép.
A betlehemi gyerekgyilkosságról Máté evangéliumán kívül nem állnak rendelkezésre történeti források. Az azonban biztos, hogy Heródes királyt ma emberi jogi vádak, köztük népirtás és etnikai alapú tömeggyilkosság miatt állítanák bíróság elé.
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt monda neki: »Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.« (Mt 2:13)
József, a fiú nevelőapja és Mária, az édesanyja együtt indultak el Egyiptomba. Manapság az út legkevésbé veszélyes része a határátlépés lenne. A határon a család joggal kérhetne menekültvédelmi státuszt, amit ismerve a Kairó „aki Izrael ellensége, az a barátom” politikáját, könnyedén megkapnának. Jelenleg 50-55 ezer palesztin rendelkezik védett vagy oltalmazotti státusszal Egyiptomban. Ha a hatóságok fennakadnának azon, hogy Mária és József zsidó vallásúak, a gyermek Jézust még így is befogadnák, ha a szülők beleegyeznek.
Az egyiptomi határig vezető út – a Sínai-félsziget és a Szuezi-csatorna térsége – a mai napig tele van éles aknákkal. Az 1948-as, 1956-os és 1967-es háborúk miatt 23 millió robbanótest maradt az ország területén. Az elmúlt 25 évben 3200 ember halt meg és 4723 sérült meg az aknák miatt.
A keresztény egyházak többsége csak négy evangéliumot kanonizált, miközben több más irat is előkerült Krisztus életéről. Utóbbiak esetében az isteni sugalmazottságot vitatják el, de van olyan is, ami évszázadokkal Jézus halála után keletkezett, ezért nem tekinthető hitelesnek.
A Máté-evangélium mindösszesen annyit ír, hogy a szent család Heródes haláláig maradt a területen. Az apokrif iratok között viszont több szól az egyiptomi tartózkodásról. Pszeudo-Máté könyvében – a szerző biztosan nem a valódi evangélista volt, hanem egy későbbi szerkesztő – azt írja, hogy Jézus körülbelül 7 éves koráig maradt a területen. Ekkor visszatért családjával Izraelbe.
A lépése napjainkban egyáltalán nem lenne meglepő. A modern migránsok közel 80 százaléka állítja, hogy visszatérne a szülőhazájába, ha a politikai vagy gazdasági helyzet rendeződik. Heródes halála után Jézusnak és szüleinek nem kellett üldözéstől tartania: teljesen érthető, ha hazatértek.
Jézus a menekültévek után hazatérhetett, és Názáretben telepedett le. A források szerint apját követve ácsként dolgozott harmincéves koráig. Názáret ma is ideális helyszín egy családi vállalkozás megalapításához: már izraeli fennhatóságú területen van, nem sújtják gazdasági és kereskedelmi korlátozások, mint a Gázai övezetet vagy Ciszjordániát.
Máté evangéliuma ezt az időszakot nem dolgozza fel részleteiben: akkor kapcsolódunk vissza Krisztus élettörténetébe, amikor Keresztelő Szent János megkereszteli a Jordán folyóban. Az írás szerint ezután Jézus a pusztába vándorolt. A térség földrajzából kiindulva, alighanem a szerző a Jordántól keletre fekvő, ritkán lakott sziklás területre utalhatott.
Akkor Jézus elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. (Mt 3:13)
Ma ez a rész Jordániához tartozik. A hatályos szabályok szerint az izraeli útleveleket – feltételezve, hogy názáreti lakosként Krisztus izraeli állampolgársággal rendelkezne – a Közel-Kelet és Észak-Afrika legtöbb országa nem fogadja el. Ez alól Egyiptom, Marokkó és Jordánia jelent kivételt. Tehát, ha Jézus pusztai útján szabályosan lépné át a határt, minden gond nélkül visszatérhetne Izraelbe.
Krisztus tanítói tevékenységének legnagyobb részét Galileában – a Földközi-tenger és a Genezeráti-tó közötti területen –, valamint Jeruzsálem térségében folytatta. Útja legészakibb pontja Sidon kikötővárosa volt Máté leírása szerint.
„Onnan továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza.” (Mt 15:21)
A város ma Libanonhoz tartozik, vagyis az útlevélkorlátozások miatt legálisan nem léphetne be az ország területére. Ha Jézus vállalná, hogy vét a törvények ellen, akkor számtalan csempészútvonal közül választhatna. Ezeket használják a Hamász és a Hezbollah erői is. Vagyis Jézus azt kockáztatná a határsértéssel, hogy felkerüljön az izraeli titkosszolgálat megfigyelési listájára: a zsidó állam a mai napig terrorszervezetként tartja számon a két csoportot.
Krisztus utcai tanításai, valamint felforgató nézetei miatt amúgy is gyanús lehet az országot védő elhárítási szerveknek: százak gyűltek össze beszédeit hallgatni. Ahogy akkor hiába kérte tanítványait, hogy ne beszéljenek róla, úgy valószínűleg most is lenne valaki, aki videókat töltene fel példabeszédeiről a Youtube-ra.
Jézus megparancsolta az embereknek, hogy senkinek ne beszéljenek erről. De minél jobban tiltotta, annál inkább beszéltek róla. (Mk 7:36)
Nézetei ma is alkalmasak lennének az államrend felforgatására, emiatt könnyen vallási szélsőségesként és potenciális terroristaként listáznák. Megítélésén az sem javítana, hogy járt a Golán-fennsíkon, mikor tanítványainak kinyilatkoztatta, ő a Krisztus, és Simon Péternek elmondta, ráépíti majd egyházát.
Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? (Mt 16:13)
A korábban Szíriához tartozó területet Izrael az 1967-es hatnapos háború alatt szállta meg. 1973-as és '74-es jomkippuri háború alatt Szíria visszafoglalta a Golán-fennsík nagy részét, majd Izrael 1981-ben annektálta a területeket. A nemzetközi közösség – és természetesen Szíria – nem ismeri el, hogy a terület Izraelhez tartozik és az 1923-ban meghúzott határokat fogadja el. A fennsík demilitarizált, vitatott területnek számít, határait szaggatott vonallal jelölik.
Cézárea Filippi romjai ma Damaszkuszból nézve Szíriához, Tel-Avivból nézve Izraelhez tartoznak. A gyakorlatban viszont ENSZ békefenntartók ellenőrzik a területet. A nemzetközi álláspont szerint Jézus egy újabb arab ország területére lépne. Az, hogy ez ráadásul egy vitatott terület, újfent gyanús lehet a hatóságoknak. Főként, hogy a Hermon-hegy hármashatár Izrael, Libanon és Szíria között. Fekvése miatt a 2011. óta tartó szíriai polgárháborúban felértékelődött a csempészek és a polgárháborúban harcoló alakulatok körében.
Főként annak fényében, hogy ezután Jézus Ciszjordániában bukkant fel. A Palesztin Nemzeti Hatóság korlátozott polgári törvényhozása alatt álló területre belépő izraeli állampolgárokat is megfigyelik. Egy utcai prédikátor pedig semmiképpen sem kerülhetné el a Sin bét figyelmét. Ugyanígy, a Hamasz és a Fatah érdeklődését is felkeltené.
Ciszjordánia és Jeruzsálem között egy kerítés fut, a terroristák és a palesztin–izraeli konfliktus miatt csak a kijelölt ellenőrzőpontokon, a megfelelő iratok felmutatása után léphetne át. Húsvétkor a fokozott rendőri jelenlét miatt feltételezhetően nem engednék be tanítványaival együtt, de az is elképzelhető, hogy őrizetbe vennék.
A tömegmédia és az internet korában Jézus biztosan nagyobb tömeget érhetne el, mint az ókorban. Az örömhírt ugyanakkor a kényes biztonságpolitikai helyzet miatt sokkal nehezebben tárhatná a nagy világ elé. Biztosan nem végeznék ki: Izraelben csak háborús és emberiesség elleni bűnökért, valamint népirtásért rónak ki halálbüntetést. Nyilvánosan működő hittérítőként, gyógyítóként és ördögűzőként még akkor sem lehetne ilyenekkel megvádolni, ha az államrendet felforgatja. Az viszont valószínű, hogy ugyanúgy potenciális terroristaként kezelnék, mint kétezer évvel ezelőtt.
