Japán kutatók rájöttek arra, hogy a mikroszkopikus medveállatkák harminc évnyi lefagyasztás után is képesek visszatérni az életbe. Tanulmányukban részletesen írnak arról, hol találták a medveállatkákat, hogyan fagyasztották le, és hogyan olvasztották fel őket.

A medveállatka (Tardigrada) ősi, mikroszkopikus, fél milliméter hosszú. Leggyakrabban mohán és zuzmón fordulnak elő, de mindenhol megtalálhatóak a forró sivatagoktól a mély óceánokig. Több mint ezer fajuk ismert.

Rendkívül ellenállóak, tökéletesen alkalmazkodnak minden környezethez. Még a világűr zord körülményeit is képesek túlélni. Megfagyaszthatják őket, vákumba tehetik, ki is száríthatják őket, mindent túlélnek.

Most pedig az is kiderült, hogy évtizedekig tartó fagyasztást is túlélnek. A japán csoport 1983-ban, az antarktiszi Showa állomáson gyűjtött be két medveállatkát. Mínusz húsz fokos hűtőbe tették ezeket, majd 2014-ben úgy döntöttek, ideje megnézni, mi történt velük.

Mindkét medveállatka felolvadásul utáni első napon életjeleket mutatott. Az SB-2-nek nevezett állatka nem tudott teljesen felépülni, de az SB-1 egy hét után úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, tojásokat rakott, amelyből egészséges utódok születtek.

Az állatkákkal egy időben egy tojást is lefagyasztottak, amelyet szintén most olvasztottak fel. A tojásból született medveállatka elérte a felnőttkort és a kutatók szerint hamarosan maga is tojásokat rak.