Hallottak már a kvantumfizika leghíresebb állatáról, Schrödinger macskájáról? Erwin Schrödinger hipotetikus háziállata egészen addig egyszerre él és hal is, ameddig ki nem nyitjuk a dobozt, hogy megnézzük, mi a franc van vele valójában. Vagyis a macska két állapot szuperpozíciójában van, egészen addig, amíg el nem végezzük rajta azt a mérést (a doboz kinyitását), amely hatására felveszi az egyik állapotot.

Néhány kvantumfizikus most úgy gondolta, hogy kezd leülni a buli, úgyhogy hagyták a macskát, és rögtön három galambot is bedobtak helyette. De úgy ám, hogy a három szegény állatra összesen csak két galambdúc jutott. Ha ön állatvédő, nem kell aggódnia, nem az a megoldás, hogy az egyik lyukba két galambot gyömöszöltek be egymásra. Ehelyett a kvantumfizikát hívták segítségül, és megállapították, hogy ha innen nézzük, simán megoldható, hogy

Sőt, a tanulmányban, amelyben ehhez az analógiához nyúltak, éppen azt bizonyították be, hogy a valóságnak azon a szintjén, ahol működik a kvantumhatás, nemhogy három, de tetszőlegesen nagy számú kvantum részecskét lehet úgy belepakolni mindössze kettő dobozba, hogy sose lesz egyikben sem egyszerre egynél több.

Hogy Schrödinger csak viccnek szánta az egész macskás példát? Hát mennyivel viccesebb már három galamb, mint egyetlen macska!

Ha érdekli önöket, hogy mi a fenéről is van szó – mert hogy nem macskákról és galambokról, az világos –, akkor a kvantumszámítógépről és a kvantumteleportálásról szóló cikkeinkkel tudják magukat kiütni. De jól gondolják meg, mert most még épp abban a szuper pozícióban vannak, hogy be tudják zárni mára az egész internetet.