Az Amazont alapító milliárdos, Jeff Bezos űrcége, a Blue Origin újabb sikeres kísérletet hajtott végre New Shepard nevű hordozórakétájával: a rakéta a Kármán-vonal átlépésével elérte a világűr határát (egészen pontosan 101,7 kilométer magasra jutott), ott sikerrel levált róla a később emberi űrutazásra is alkalmas, ezúttal még üres kapszula, majd mindkét elem sikeres leszállást hajtott végre. Az űrkapszulát ejtőernyők lassították, majd az utolsó pillanatban begyújtó fékezőrakéták tették le puhán, a rakéta viszont a SpaceX rakétájához, a Falcon-9-hez hasonlóan függőleges állásban zuhant vissza, és a földet érést a hajtómű beindításával tompították.
A New Shepardnek nem ez volt az első sikeres tesztje, tavaly november 23-án is végrehajtották nagyjából ugyanezt a mutatványt. A mostani teszt különlegessége az volt, hogy mint a hordozórakéta, mind az elejére szerelt űrkapszula ugyanaz volt, mint a két hónappal ezelőtti tesztben. Pár dolgot kicseréltek rajtuk: a kapszulára új pirotechnikai nyitású fékezőernyőket szereltek fel, illetve kicserélték a fékezőrakéták, a hordozórakétát pedig egyrészt természetesen újra megtöltötték hajtóanyaggal, másrészt az leszállást irányító szoftvert is frissítették. Bezos a tesztről szóló bejegyzésében ez utóbbiról azt írja, hogy elég fontos apróságot javítottak: a számítógép eddig a kelleténél fontosabb dologként kezelte, hogy a rakéta a leszállásra kijelölt hely mértani közepére érjen le, de a programozók átírták a kódot, hogy az automatika a kisebb mértékű, de még nem veszélyes eltérést ne próbálja meg az utolsó pillanatban javítani. „Nagyjából olyan ez most, mint a pilóta, aki leszállásnál a kifutópálya közepét célozza, de nem áll neki korrigálni közvetlenül a földet érés előtt csak azért, hogy a futómű a felezővonalon érje el a betont” – magyarázta a milliárdos.
A New Shepard sikerénél óhatatlanul előkerül, hogy Bezoséknak egymás után másodszorra sikerült az, ami a SpaceX-nek csak egyszer, pedig Elon Musk űrcége sokkal többször futott neki a dolognak. Bár az űrkutatás jövője szempontjából valószínűleg mindkét fejlesztés fontos, foglaljuk össze miért nincs igazán értelme összehasonlítani a két cég teljesítményét.
Eleve a két rakéta célja, így a teljesítményük is teljesen összehasonlíthatatlanná teszi őket (hiába erősködik, már-már pattog Bezos, hogy ez nem így van). A New Shepard valóban eléri a világűr határát jelentő 100 kilométeres magasságot, ám ez önmagában nem nagy dolog, amerikai középiskolások tömege mondhatja el magáról, hogy épített olyan hobbirakétát, ami ugyanezt megtette. A világűrt ugyanis nem elérni nehéz, hanem úgy elérni, hogy ami felmegy, az fent is maradjon. A különbség az, hogy valami vagy szuborbitális pályán mozog, vagy orbitálison: Bezos mostani (és első) kísérlete szuborbitális volt, mert a New Shepard nem ment elég gyorsan ahhoz, hogy Föld körüli pályára álljon, míg a SpaceX Falcon-9-ese csak bónuszfeladatként kapja meg, hogy az első gyorsítófokozat kiégés után szálljon is le, mert elsősorban a teher pályára állítása a cél.
Ebből jön például az a különbség, hogy a New Shepard a hangsebesség háromszorosáról kell visszalassulnia, míg a Falcon-9-es első fokozata a hangsebesség 5-7-szeresét is elérheti. Ehhez jön még, hogy a New Shepard tényleg csak felemelkedik és visszahuppan, míg a Falcon-9 egész komoly, többszöri hajtóműindítással tarkított (és kontrollált) pályát ír le, ahogy ezen a képen is látszik.
Érthetetlen amúgy, Bezos miért akarja magát mindenképpen a vetélytárs Muskhoz mérni, teljesítményük önmagában is óriási dolog. Olyat ugyanis még tényleg nem nagyon csinált senki, hogy egy folyékony hajtóanyagú hordozórakétát egymás után kétszer is sikerrel lőtt volna fel és hozott volna vissza – az más kérdés, hogy ez egyelőre valóban csak kunszt jellegű, az űrkutatásra közvetlen hatása egyelőre nincsen.
Ahogy egyelőre a SpaceX elméletileg visszatérő, valójában viszont jobbára látványos robbanásban festői ronccsá váló rakétáinak sem a visszatérés a lényege: a Falcon-9-esek vittek már utánpótlást a Nemzetközi Űrállomásra, állítottak pályára műholdat, és nem mellesleg (megfelelően szerencsés körülmények között) egyszer egy darabban vissza is jött az első fokozat. A legutóbbi próbálkozás már nem volt ilyen szerencsés: a fő küldetés ugyan sikerült, de a visszatérésnél valószínűleg befagyott a rakétát a visszatéréskor stabilizáló lábak egyike, így a rakéta eldőlt és felrobbant, miután sikerrel szállt le az erre kijelölt tengeri platform fedélzetén.