Európai tudósok másfél éven át azt vizsgálták a Nemzetközi Űrállomáson, hogy az Antarktisz szikláiról begyűjtött aprócska gombafaj életben maradna-e a Marson. A kísérlet sikeres volt, a gombatelep sejtjeinek 60 százalékat érintetlenül, stabil dns-sel átvészelte a tesztidőszakot.

Ha marsi körülményeket akarunk szimulálni a Földön, arra az antarktiszi McMurdo-völgy a legalkalmasabb. Ez bolygónk egyik legszárazabb és legszélsőségesebb környezete, ahol olyan erős szél fúj, hogy a havat és a jeget is eltakarítja az útjából. De még itt is élnek mikroorganizmusok a sziklarepedésekben, a Cryomyces antarcticus és a Cryomyces minteri. A tudósok úgy gondolták, ha bárminek lenne esélye életben maradni a Marson, akkor ezek a fajok közéjük tartoznak.

A gombákat még az Atlantis űrsiklóval vitték fel a Nemzetközi Űrállomásra, ahol mesterségesen teremtették meg a marsi körülményeket. A környezetükben a levegő 95 százaléka szén-dioxid, 2,7 százaléka nitrogén, 1,6 százaléka argon, és 0,15 százaléka oxigén volt, csupán 370 ppm vízzel. Mindvégig 1000 pascal nyomáson és ultraibolya sugárzás alatt tartották őket.

A kísérletet vezető Silvano Onori professzor a kutatócsoportjával alpesi zuzmókat is tanulmányozott. A Rhizocarpon geographicum és a Xanthoria elegans fajokat Spanyolországban és Ausztriában gyűjtötték be. Ezek egy részét extrém űrbéli körülményeknek tették ki, míg a másik részüket marsi körülmények közt tesztelték.

A marsi körülményeknek kitett zuzmók metabolikus tevékenysége kétszer nagyobb volt, mint az űrbélieké. Az utóbbiak esetében a sejtmembránnak csak 35 százaléka maradt jó állapotban, és ez is azt mutatja, hogy az antarktiszi gombák az igazi túlélők az űrben.