A korallpolipok kolóniái a világ egyik legtermékenyebb építői, ezekről készült műholdképet választott a NASA a nap földi fotójának. A korallpolipok kemény kalcium-karbonát vázat építenek maguk köré. A kemény rész véd a tengeri ragadozók ellen. A korallpolipok generációról generációra új vázakat építenek a régiek fölé. Ebből lesznek a hatalmas korallzátonyok, amelyek sokszor akkorák, hogy még az űrből is látszanak.

A korallzátonyok az óceánok legértékesebb ökoszisztémái: az összes halfaj negyedének adnak otthont, hatalmas itt a biodiverzitás. Ráadásul védelmet nyújtanak a partoknak a viharok ellen, több millió embernek jelentenek élelemforrást, és a turizmust is felpörgetik. Ennek ellenére nem túl sok korallzátonyt vizsgáltak meg tudományos szempontból.

"Ma az a legjobb megoldásunk a korallzátonyoknál adatgyűjtésre, hogy  mérőszalaggal búvárkodunk. Olyan, mintha megnéznénk néhány fát, aztán ebből akarnák megmondani, mit csinál az erdő"– mondta Eric Hochberg, a Bermuda Institute of Ocean Sciences kutatója. 

A kutatások szerint a Föld korallzátonyainak 33-50 százaléka rosszabb állapotban van a klímaváltozásnak és az óceán savasodásának köszönhetően. A tudósok szerint a legjobban működő korallökoszisztémák a 21. század közepére eltűnhetnek.

Most a kutatók megpróbálnak átfogó képet kapni a korallokról, ezért repülővel vizsgálják meg őket Floridában, Hawaii-on, Palaunál, Ausztráliánál és a Mariana-szigeteknél. A COral Reef Airborne Laboratory (CORAL) nevezett laboratóriumban egy képalkotót használnak az adatgyűjtéshez (Portable Remote Imaging Spectrometer – PRISM), ezzel nagy felbontású képekhez jutnak, amiken akár 30 centiméteres térbeli jellemzők is látszanak. 

A fotón a palaui szigetvilág látszik, Mikronézia nyugati végében. 458 négyzetkilométeres szárazföldjéhez nagyjából 525 négyzetkilométeres korallzátony tartozik. A kép 2014. március 21-én készült a Landsat 8 műhold Operational Land Imager (OLI) nevű műszerével, valós színezéssel.

A képeken a különböző színű kék a vízmélység különbségeit mutatja. A korallzátonyok türkiznek látszanak, míg a most is növekvő részek barnák. A türkiz területeket nagyjából egyméteres víz borítja, a sötét kék részt húsz méter. A fehér csíkok az óceán hullámai.