A deformáltszárny-vírustól fertőzött méhek utódai repülésképtelenek és hamarabb elpusztulnak. A fertőzés Európából indult, de mostanra az egész világon elterjedt, és komplett méhcsaládokat irt ki. Ha nem korlátozzák a méhek szabad mozgását, az az egész ökoszisztémát veszélyeztetheti.
Az egész világon végigsöpört egy, a méheket veszélyeztető vírus. Egy friss tanulmány szerint a méhpopuláció megtizedelésével fenyegető kór terjedéséről az emberi közreműködés tehet.
Ez rossz hír. A méhek helyett senki nem végzi el a beporzást, anélkül pedig nincs mezőgazdaság, nincs vetemény, nincs termés, csak éhséglázadások világszerte. Jó hír, hogy néhány józan intézkedéssel elháríthatjuk a bajt, amit mi magunk okoztunk.
Az elmúlt évtizedekben a deformáltszárny-vírus (deformed wing virus, DWV) több millió méhet pusztított el világszerte. A vírust még az 1980-as évek elején izolálták Japánban, de először Lengyelországban írták le. Azóta elterjedt egész Európában, Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten. A mostani járvány elsősorban az amerikai méheket sújtja, akik az Európából betelepített példányoktól kapták el a vírust.
A DWV onnan kapta a nevét, hogy a fertőzött méhek szárnya felpöndörödik, és a potrohuk duzzadtabb lesz; emiatt repülésképtelenné válhatnak, illetve korábban elpusztulnak. A vírus gyorsabban terjed az ázsiai méhatkával (Varrora destructor) fertőzött méhek között; ezek a felnőtt állomány és az utódok tömeges pusztulását is okozhatja.
Hogy a vírus milyen arányban terjedhet a méhek között, azt jól mutatja, hogy egy lengyelországi felmérés során a vizsgált méhminták kétharmadából kimutatták a DWV-t.
A fertőzés önmagában nem jelent látványos, közvetlen veszélyt. Nem a méhcsalád hirtelen pusztulását okozza, hanem a családon belüli korcsoportokat tolja el kedvezőtlen irányba. A felnőttként megfertőződött méheket ugyan nem érinti a betegség, de ők is életük végéig hordozni fogják a vírust
A DWV-ről viszont kimutatták, hogy a bábokba oltva szárnydeformitást okozhat; ha a fertőzött felnőttek tovább terjesztik a kórt, gyenge utódok születhetnek. Kora tavasztól őszig a fertőzött egyedek olyan mértékben terjeszthetik el a vírust, hogy az két év alatt a méhcsalád pusztulásához vezethet.
A DWV terjedését felgyorsít méhek költöztetése és kereskedelme. Az atkák miatt a méhek természetes úton is begyűjthetik a vírust, de a Science-ben megjelent tanulmány szerint az, hogy a DWV világszerte elszabadult, az Európából exportált méheknek köszönhető, amik a fertőzött atkákat hordozzák.
Ha az amerikai mezőgazdaság meg akarja állítani a járvány terjedését, sürgősen fel kell hagynia az európai méhek importjával.
Muszáj szigorúan korlátoznunk a méhek mozgását, attól függetlenül, hogy hordozzák-e a Varroát vagy sem.
– mondta a tanulmány vezető szerzője, Lena Wilfert, az Exeteri Egyetem ökológusa.
A mezőgazdasághoz nélkülözhetetlenek a beporzást elvégző méhek, de a XX. század közepétől minden megváltozott. Az európai háziméh (Apis mellifera) kelendő exportcikk lett, amit a világ minden sarkába eljuttattak. Az Egyesült Államokban meghonosodott az a gyakorlat, hogy gyakran cserélgetik a méheket az országon belül.
A mezőgazdaságra eddig jó hatással voltak az új módszerek, de mostanra szembesülnünk kell az ökológiai következményekkel is. Az elmúlt évtizedekben a farmerek világszerte megdöbbenve láthatják a méhkolóniák pusztulását: az USA-ban a populáció mérete 59 százalékkal csökkent 1947 és 2005 között. Azóta elterjedt egy kifejezés, a kolónia-összeomlási zavar (colony collapse disorder, CCD): így jelzik, amikor a kaptárak kiürülnek. Ennek az oka lehet betegség, vagy az, hogy a méhek valamitől megzavarodnak, és nem találnak vissza a helyükre. Így viszont éhen halnak, hasonlóan a méhkasban maradt királynőhöz. A méhek pusztulását viszont más tényezők is előidézhetik, például egyes növényvédő szerek vagy más mezőgazdasági eljárások.
A DWV esete viszont más. A kór régóta ismert, de lokális problémából globálissá vált. A problémát az okozza, hogy bár külön-külön sem a vírus, sem az atkák nem jelentenének különösebb veszélyt a méhekre, de együtt különösen pusztító kombinációt jelentenek. A felnőtt példányokban az atkák fokozzák a vírus aktivitását, de a méhek lárváit meg is fertőzhetik.
Hogy megértsék, hogy söpörhetett végig az egész bolygón a fertőzés, Wilfert és munkatársai több száz vírusmintát gyűjtöttek össze a méhektől és az atkáktól, összesen 17 országból. A begyűjtött DNS-t egy globális adatbázisban ellenőrizték, így végül még a méhatkák terjedését is nyomon tudták követni. Eszerint a DWV-t a fertőzött méhek hurcolták be Európából Észak-Amerikába, Ausztráliára és Új-Zélandra.
Látható, hatalmas földrajzi távolságokról van szó. A kutatók ezért gyanítják, hogy a vírusfertőzés fő terjesztője az ember lehet.
Egy háziméh legfeljebb tíz kilométert repül, ha talál valami fantasztikus táplálékforrást. De most mind az atkák, mind a vírusok sokkal gyorsabban terjedtek. Ez egyértelműen összefügg a kolóniák költöztetésével.
– mondta Wilfert a Gizmodónak.
Szerencsére így is van, amit megtehetünk a fertőzés megelőzéséért:
A méhek megóvásához nemzetközi összefogásra lenne szükség, de az eddigi szabályozások nem vezettek sikerre. Ha kézzel kéne beporoznunk minden egyes növényt, hogy ne haljunk éhen, az valószínűleg sokkal kézzelfoghatóbbá tenné, mennyire komoly dologról van szó. De a szakértők nem mondhatják, hogy nem szóltak előre: ők már tavaly megjósolták, hogy hamarosan szörnyű dolgok történhetnek.