Megduplázza a ragadozók zsákmányszerzési esélyeit, ha a vadászterületük közelében hajócsavarral, motorral hajtott hajók közlekednek, állítja egy új kutatás. Az Exeter Egyetem biológusa, a kutatás vezetője, Stephen Simpson szerint a nemzetközi kutatócsoport eredményei alapján a közelben haladó hajók által csapott zaj növeli a korallzátonyok környékén élő halfajok stressz-szintjét, illetve csökkenti a menekülésük esélyét.

Ez az első kutatás, amely egyértelműen kimutatja az emberi tevékenység tengeri élőlényekre gyakorolt zajhatásának negatív, zavaró hatását hatását, pontosabban azt, hogy annak közvetlen hatása van az állatok túlélésére. A kutatók azt remélik, hogy az eredményeik miatt a part menti területek zajszintjét csökkentő rendelkezések születnek.

A kísérletek során egyértelműen kiderült, hogy a zajhatás miatt stresszelő korallsügér hatodannyira volt hajlamos megrémülni és menekülni a kutatók által szimulált támadások elől azokhoz a halakhoz képest, akiknek nem kellett a környezet megemelkedett zajszintjével foglalkozniuk.

Bár nem teljesen ide tartozik, érdemes megemlíteni a magukat partra vető delfinek és bálnák példáját is: bár az öngyilkos bálnákról történelmi feljegyzések vannak már a 16. századból is, sokak szerint egyértelmű kapcsolat van a parti föveny homokjára kiúszó, majd ott elpusztuló tengeri emlősök, illetve az emberi szonártevékenység és zajhatás között. Egyes kísérletek (a katonai szonár hatására kialakuló belső vérzések nyoma), illetve időbeli összefüggések (a szonártevékenység után megszaporodik a partra vetődő állatok száma, vagy pont ellenkezőleg: a kísérletek beszüntetése után teljesen megszűnik a jelenség a környéken) is erre engednek következtetni, ugyanakkor igazi, áttörést jelentő tanulmány még nem született a témában. Egyesek szerint azért, mert a jelenség nem veszélyezteti a fajok túlélését, a teljes létszámhoz képest alacsony a partra vetődő egyedek száma.