Egy amerikai tanulmány megkérdőjelezi a népszerű elméletet, amely szerint a Jupiter az üstökösök eltérítésével egyfajta pajzsként védelmezi a Földet a becsapódásoktól. A szimulációk szerint éppen az ellenkezője igaz – írja a csillagaszat.hu.

Kevin Grazier a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója több tízezer próbatest mozgását vizsgálta az óriásbolygók térségében. A 100 millió évet átfogó pályafejlődési szimulációk alapján a Jupitert a belső Naprendszer védelmezőjének tekintő népszerű elmélet nem egészen stimmel. Az elképzelés szerint az óriásbolygó gravitációs hatásával eltéríti, esetleg be is fogja az üstökösöket, így a belső bolygókat, köztük a Földet is megóvja a sűrű becsapódásoktól.

Grazier eredménye szerint ennek épp az ellenkezője igaz: a Jupiter a vizsgált részecskék jelentős hányadát lökte a Naprendszer belseje felé olyan pályákon, amelyek keresztezik a Földét, azaz potenciális veszélyt jelentenek rá. A szimulációk azt mutatják, hogy a Jupiter rögzíti a próbatestek aféliumát – pályájuk Naptól legtávolabbi pontját –, függetlenül attól, hogy honnan indultak. Ennek viszont az a hatása, hogy a Naprendszer belső tartományain lassabban haladnak át, ami növeli az esélyét annak, hogy a földszerű bolygók befogják azokat. A számításokból az is kiderült, hogy ebben a folyamatban a Szaturnusznak is fontos szerepe van, mindenképpen nagyobb, mint azt korábban gondolták.

Grazier szerint azokban a bolygórendszerekben, amelyekben a Jupiterhez hasonló bolygók keringenek az esetleges Földhöz hasonló bolygók pályáin kívül, a gázóriások alapvető szerepet játszanak az élet kialakulásában és fejlődésében azzal, hogy a szükséges anyagokat hordozó üstökösöket nem eltérítik, hanem éppen a belső bolygók felé irányítják azokat. Az eredményeket részletező szakcikk az Astrobiology c. folyóiratban jelent meg.