Nagyjából hetvenmillió évvel ezelőtt egy gázfelhő szakadt ki a Tejútrendszerből, amely most bumerángként tér vissza. A Smith felhőt 1963-ban fedezték fel a hidrogéntartalmának gázsugárzása miatt. Nevét felfedezőjéről, Gail Smithről kapta.

Most a Hubble űrteleszkóppal figyelték meg és ebből számolták ki, hogy hetvenmillió éve szakadhatott ki a galaktikus korong peremvidékéről. És ez nem minden, a felhő, most visszafelé tart, nagyjából egymillió kilométer/órás sebességgel száguld a galaxis felé. A számítások szerint harmincmillió év múlva éri el a Tejútrendszert.

A Smith felhő 11 ezer fényév hosszú és 2500 fényév széles (összehasonlításként, a galaxisunk átmérője nagyjából 100 ezer fényév). A felhő nem látható szabad szemmel, de ha mégis az lenne, akkor a NASA számításai szerint harmincszorosa lenne a teliholdnak.

A Notre Dame Egyetem kutatóinak tanulmányában szerint az ütközés helyén elég intenzív csillagszületés indul majd be, a gázfelhőben kétmillió új Nap létrejöttéhez van elegendő anyag. Több hasonló felhőt találtak már a Tejútrendszer körül, amely felpörgetheti a csillagok keletkezését. De ezek eredete és pályája nagyrészt ismeretlen.

A Smith felhő azért izgalmas, mert ki tudták számolni, honnan szakadhatott ki. Erre az anyagából tudtak következtetni, a felhőben annyi kén volt, mint a Tejútrendszer korongjának külső részein. Vagyis valószínűleg onnan szakadhatott ki. Persze felmerül a kérdés, hogy mi okozhatta a kiszakadást, de erre még nem tudnak válaszolni a kutatók.

A galaxisoknál gyakori jelenség, hogy egyik pontjukból kiszakadnak felhők, hogy aztán valahol máshol becsapódva részt vegyenek a csillagszületés folyamatában.