A február 11-én felfedezett gravitációs hullámok forrásáról eddig annyit tudtunk, hogy két, úgynevezett bespirálozó fekete lyukhoz tartozott, amelyek életük utolsó pillanataiban nagyon gyorsan keringtek egymás körül, aztán összeolvadtak, és hatalmas energiát sugároztak ki magukból.

Abraham Loeb, a Harvard elméleti fizikusának tanulmánya szerint a fekete lyukak ütközését gamma-sugár-kitörés is követte, amelyet felfogtak a NASA Fermi gamma-sugár-űrteleszkópjai is 0,4 másodperccel azután, hogy a LIGO által észlelt gravitációs hullámok elérték a Földet. 

Egyelőre nem teljesen biztos, hogy ugyanaz az esemény okozta mindkét jelet, de a Fermi kutatói szerint csak 0,0022 a valószínűsége, hogy véletlen volt. A baj az, hogy egészen eddig senki nem számított gamma-kitörésre fekete lyukak egyesülése után.

Az összeolvadó fekete lyukak elvileg üres űrszeletben kerülgetik egymást, így a gamma-kitörések jelenlegi modelljei szerint az izolált fekete lyukakból nem származhatnak. Loeb viszont megoldotta a rejtélyt: szerinte a két fekete lyuk valószínűleg egy hatalmas csillag belsejében egyesült.

„Olyan, mint egy terhes nő, ikrekkel a méhében” – magyarázza a fizikus. Amint a a fekete lyukak összeolvadtak, a csillag összeomlott, ez váltotta ki az intenzív gamma-sugarakat. A fekete lyukak valószínűleg egy, a Napnál néhány százszor nehezebb csillagban születtek. Ahogy a csillag nukleáris üzemanyaga elhasználódott, a magja elkezdett összeomlani.

Alapesetben ebből egyetlen fekete lyuk született volna.  Viszont a csillag nagyon gyorsan forgott, a centrifugális erő szétszakíthatta az összeomló magot, súlyzó alakúvá formálhatta. Ez aztán két magra szakadt, amelyek külön alakulhattak fekete lyukakká. Az ötlet logikusnak hangzik, de egyelőre még csak egy ötlet, ráadásul az INTEGRAL nevű európai űreszköz nem is tudta megfigyelni a Fermi által észlelt gamma-sugarakat.