Amikor tavaly év végén a Plútó mellett elhúzó New Horizons űrszonda a törpebolygó holdjairól készített fotók között visszaküldte az első, nagyobb felbontású felvételeket a Charonról, a kutatók nagyon meglepődtek az égitest közepén felfedezett óriási repedés láttán.

Nem is igazán tudták hova tenni a dolgot, de most úgy tűnik, van magyarázat a keletkezésére: a hold, hogy úgy mondjuk, a varrás mentén szakad.

Vagy legalábbis szakadt valamikor, fiatalkorában. A csillagászok szerint a Charont régebben fűtötte az akkor még radioaktív magja, vagyis volt energiaforrás, ami melegen tartotta a kőzetréteg és a felszíni jégpáncél között megrekedt, felszín alatti óceánokat. Amikor a mag hője csökkenni kezdett, a jégpáncél alatt lévő víz megfagyott, és így kitágulva szétvetette a felszínt borító jégréteget.

A New Horizons adatai is ilyesmire utalnak, a kutatók szerint a mért adatok bizonyítják, hogy a felszíni jég bizonyos részei megolvadtak, majd újra megfagytak a múltban. A repedések akár 1800 kilométer hosszúak, és néhol 7,2 kilométer mélyek is lehetnek, és ezekkel a méretekkel már a Grand Canyon sem vetélkedhet.