Egy kameracsapda rögzítette mindenféle emberi beavatkozás nélkül, ahogy a csimpánzok egymás után, nyöszörgő hangok mellett követ vágnak ugyanahhoz a fához. A koppintások miatt a kérge elkezdett kopni. Valamilyen okból a csimpánzok ugyanazt az egy fát választották ki a kövezéshez.

„Nem hasonlított semmihez, amit eddig megfigyeltem a vadon élő csimpánzoknál” – mondta Ammie Kalan főemlőskutató az Ars Technicának. A kutató csoportjával négy, egymástól elkülönülő populációban is felfedezte ezt a viselkedést, és valószínű, hogy még több ilyet találnak majd, ha folytatják a kutatásokat. Egyelőre pontosan nem tudjuk, mit látunk, de mindenképpen érdekes kérdéseket vet fel a megfigyelés.

Már régóta tudjuk, hogy a csimpánzok használnak kőeszközöket sokkal egyszerűbben meghatározható célokra, például étel kinyerésére. Láttunk már olyat is, hogy rendszertelenül eszközöket, kavicsokat dobálnak. A mostani megfigyelés viszont más: az állatok mindig ugyanoda mennek, és a tevékenységet több egyed is megismétli – ez alapján minősítették a kutatók eszközhasználatnak. 

Nem könnyű kitalálni, valójában mi lehet a háttérben. A legtöbb akcióban résztvevő egyed hím, és mind nagy, figyelmet kereső mozgást használnak, hangos hívásokkal. Általában területvédelemmel vagy nőstényekkel, párzással kapcsolatban használnak hasonló a csimpánzok.

Most viszont valószínűleg valami olyat látunk, amit soha korábban. Nagyrészt felnőtt hímekről van szó, de nemcsak, sőt a kölykök mellett nőstényeket is megfigyeltek így. Ráadásul a felnőtt nőstények ugyanazokat a hangokat hallatják, mint a hímek, így valószínűleg egymással kommunikálnak így az egyedek – a fiatalok pedig csak utánozzák őket.

A másik lehetőség, hogy a csimpánzok így próbálnak megjelölni egy adott helyet valamiért, ugyanúgy, ahogy az emberiség is mindenféle kőhalmokat emelt az évszázadok alatt. „Lehet, hogy rituálékról van szó, de ez még vita tárgya lesz” –nyilatkozta a kutató. Szerinte, mivel ismétlődő, sztereotipizált viselkedésről van szó, amit több egyed is elkövet, valószínűleg valami szimbolikus dologról van szó – a merészebb újságírók ezt már istenhitnek fordítják. 

A Nature Scientific Reportsban megjelent tanulmányban a kutatók 17 különböző helyszínről gyűjtöttek felvételeket, és 34 másik csimpánzközösséget is tanulmányoztak. A furcsa, hogy az eredmények ellentmondanak a fogságban tartott csimpánzoknál megfigyeltekkel. Amíg az emberek szívesen utánozzák le mások akcióit, anélkül, hogy tudnák a célját, a csimpánzok csak akkor lépnek, ha tudják, minek. Ez alapján nehéz megmagyarázni, hogyan alakulhat ki rituálé köztük.  

Kalan szerint viszont a korábbi kísérletekben arra próbálták rávenni a fogságban élő csimpánzokat, hogy emberi viselkedést másoljanak le, ami alapján nehéz megmondani, hogy akkor is így viselkedtek volna, ha saját fajtársaik viselkedésének másolására próbálják rávenni őket. Viszont a kutató szerint is egyelőre csak egy hipotézis, hogy rituálékról van szó.