Haj! Haj!

– sóhajtozott Gombóc Artúr. – „Hogy jutok én Afrikába?”

Aztán eszébe jutott valami, s rögtön vidámabb lett:

Sehogy. Inkább kimegyek a szeméttelepre, eszek egy kis csokipapírt! Abból pont annyi van, mint a szemét!

A portugál fehér gólyák is vannak olyan okosak, mint egy magyar rajzfilmmadár, most már ők sem fáradoznak olyan felesleges féléves körökkel, hogy oda-vissza repkedjenek a tőlük egyébként nem is annyira messze lévő Afrika és Luzitánia között. Minek, amikor a klímaváltozásnak köszönhetően most éppen itt is egész elviselhető az éghajlat, és főleg: van bőven kaja.

Ez a második faktor nem csak Gombóc Artúr számára volt életbevágó tényező, a dél-európai madarak megváltozott életformája elsősorban az újmódi táplálkozásai szokásaikra vezethető vissza. A BBC által idézett kutatások szerint az eredmény:

– legalábbis, ha a portugál példányokról van szó.

A telet inkább gusztusos szeméttelepeken húzzák ki. A becslések szerint manapság 14000 portugáliai gólya válogat a hulladékban télen-nyáron, ez tízszeres növekedés a két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest. Ebben az időszakban eléggé megnőtt a tápanyagban gazdag, zsíros szemét mennyisége, tele például finom gyorséttermi maradékokkal.

Nem lehet finnyássággal vádolni őket, gyakorlatilag bármit megesznek, még kidobott számítástechnikai hulladékokról is csipegetnek, lenyelik simán a műanyagot is. Ha megjelenik egy szemétszállító, rögtön elkezdik újrahasznosítani a városi szemetet. Ez az ellátás teljesen megváltoztatta az életmódjukat: nem csak az interkontinentális repkedéssel hagytak fel, ma már fészket is inkább az egész évben elérhető hulladék közelében raknak.

Egy mostani kutatásban 48 gólyára raktak GPS-t, az eredmények szerint az ibériai madarak ma már idejük 80 százalékát a szeméttel töltik. Ez legalábbis a szemétevő gólyák perspektívájából biztos és nyugodt öregkort ígér, de lehet, hogy csalódniuk kell majd, mint Gombóc Artúrnak a súlyra háklis sofőrökben, nyiszlett masinisztákban és egy bizonyos testsúlykilogramm fölött nyíltan diszkriminatív pilótákban.

Az EU-s szabályozás szerint ugyanis a nyílt színi szeméttelepeket rövidesen be kell zárni, a hatékonyabb nagyipari hulladékfeldolgozás pedig nem ígér sok jót a gólyáknak. A kérdés, hogy mihez kezdenek, ha elmúlnak a halas burgeres maradékban gazdag boldog idők: az opciók nagyjából, hogy éhen halnak, átszoknak a gilisztára, vagy megint elkezdenek vándorolni, úgy, ahogy az őseik is tették, nem egészen 30 évvel ezelőttig. Már ha megtalálják az utat, azt ugyanis a kutatók sem tudják egyelőre, hogy képes-e egy mégoly sovány madár egyik évről a másikra visszaállni a migrációs életpályára.