Bár sokat javult a vízminőség és már karsztvíz is egyre több van ismét, hosszútávon már az is nagy dolog lenne, ha a Balatonban maradna annyi víz, hogy fürödni lehessen benne. Addig azonban még azon vitáznak, hogy hol épüljön új Sió-csatorna.
Már a század utolsó harmadában lefolyástalan tóvá válhat a Balaton egy friss modellvizsgálat szerint – mondta Varga György az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól egy siófoki konferencián, amit a Víz Világnapja alkalmából rendeztek a Balatonról.
Bár egy modellezésen alapuló vizsgálatban sok a bizonytalanság, figyelemre méltó, hogy hasonló eredményt hozott egy másik, korábban elvégzett modellkísérlet is. 2000-2015 között hét olyan év is akadt, amelyben negatív volt a Balaton vízgyűjtőjének vízmérlege, vagyis több víz párolgott/folyt/használódott el a tóból, mint amennyi csapadék formájában belekerült vagy belefolyt. Ilyesmire 2000 előtt soha nem volt példa.
Bár az elmúlt években éves szinten nem változott jelentősen a vízgyűjtőre hulló csapadék mennyisége, az eloszlása jelentősen módosult: télen jóval több, nyáron kevesebb csapadék hullott, mint a korábbi évtizedekben – tette hozzá Varga György. A Balatonra vonatkozó regionális éghajlati forgatókönyv előzetes számításai szerint (pdf) – a valószínűsíthető hőmérséklet-emelkedés miatt – leginkább a hozzáfolyás csökkenésére és a párolgás növekedésére lehet számítani. Ez pedig azt vetíti előre, hogy egyre gyakoribbak lesznek a deficites vízháztartású évek, a tó vízcsere-aktivitása romlani fog. E tényezők – ás akkor most kapaszkodjanak bele erősen a gumimatracba –:
a Balaton alapvetően üdülőtó jellegű hasznosításában hosszabb időtávlatban a nem-fenntartható állapotot idézhetik elő.
Mint Varga György írta: ezeket a hosszútávú problémákat a vízszintszabályozás módosítása sem képes önmagában ellensúlyozni. Pedig a Balaton nyári felső szabályozási szintjét a korábbi 110-ről éppen most februártól emelték 120 centiméterre.
Bár egy hosszútávon fenyegető vízszint-csökkenés esetén a Sió-csatornán sem kell majd leereszteni a tó vízét, a következő néhány évtizedben ezzel még nem kell számolni. „A szélsőségessé vált időjárásban különösen fontossá vált, hogy a Sió-zsilip vízeresztő kapacitása megnőjön, és a jelenlegi vízmennyiség dupláját, vagy akár ennél többet is le lehessen engedni a Sión – mondta a keddi konferencián Pécseli Péter, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője.
Az új uniós ciklusban 12 milliárd forint fordítható a Sió-zsilip átépítésére és a Sió medrének rekonstrukciós munkálataira. A kérdés, hogy konkrétan hogy valósuljon meg a zsilip-fejlesztés. Három elképzelés van, ezek közül a vízügy azt támogatja, amely a régi zsilipek helyén, illetve mellett valósulna meg. Siófok viszont turisztikai valamint városfejlesztési okokból azt szeretné, ha a jelenlegitől több száz méterrel arrébb, és egyben épülne újjá a hajózási és a vízeresztő zsilip. A tervezési munkákra hamarosan kiírják a pályázatot, és a támogatási szerződést is aláírják a közeljövőben, így jövőre megkezdődhet a kivitelezés.
Bár a Balaton vízminősége sokat javult az elmúlt években, sőt tartósan javuló tendenciát mutat, növekszik a belterületekről a tóba kerülő szennyeződés, főként a csapadék révén. A Balaton vízgyűjtőjén emelkedett a halastavak száma, amelyek a mezőgazdasági területekkel, főleg a szőlőültetvényekkel együtt kockázatot jelenthetnek a vízminőségre – mondta Pomogyi Piroska, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hidrobiológusa.
Nád Béla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője arról beszélt, hogy a Balaton részben felszín alatti vizekből táplálkozik, amelyek zöme karsztvíz. A 90-es évekig a bányászati tevékenységek miatt olyan mértékben csökkent a Dunántúli-középhegység karsztvizeinek hozama, hogy drasztikus korlátozásokat kellett bevezetni. Ez 10-15 év alatt eredményre vezetett, és most már komoly problémákat okozhat a térségben, hogy további karsztvíz emelkedésre kell számítani.