Első alkalommal sikerült rögzíteni, ahogy egy csillag felrobban. A NASA a Kepler űrteleszkóppal nagyjából ötszáz messzi galaxist vizsgáltak meg szupernóvák után kutatva.

Két felrobbanó csillagot találtak ez idő alatt, a KSN 2011a és a KSN 2011d jelűt. Az egyik nagyjából háromszázszor akkora, mint a Nap és 700 millió fényévre van a Földtől. A másik nagyjából ötszázszorosa a Napnak és 1,2 milliárd fényévre van innen.

Hatalmas csillagokról van szó, ha a Naprendszerben a Nap helyére tennénk, akkor a Föld még bőven a belsejükben keringene. Amikor ilyen óriási csillagok életük végéhez érnek és elhasználják nukleáris fűtőanyagukat, életüket a mag összeroppanásával fejezik be.

A NASA most egy ilyen felrobbanó csillag lökéshullámát fedezte fel. Ezek a lökéshullámok a felrobbanást jelzik előre, kvázi egy kezdeti felvillanás, amely megelőzi magát a robbanást, amikor a csillag egyre világosabb lesz.

A felfedezés azért ilyen jelentős, mert eddig még nem sikerült ilyen lökéshullámot észlelni. Ráadásul maga az esemény csak húsz percig tart. A felfedezett lökéshullámot a KSN 2011d adta, ez az a csillag, amely ötszázszor nagyobb a Napnál és 1,2 milliárd fényévnyire van.

A NASA videóján láthatjuk az eseményt, persze stilizálva, hogy lássuk is, miről is van szó.

A felfedezésről szóló tájékoztatóban a NASA nem felejti el megemlíteni, miért fontosak a szupernóva kutatások és egyébként maguk a szupernóvák. A világegyetem összes nehéz eleme szupernóva robbanásokból származik, a Napban és a Földön található, a nehezebb elemek léte is annak köszönhető, hogy a Naprendszer kialakulásakor több szupernóva-robbanás történt a térségben. Az ezüst, nikkel és réz mind a szupernóva-robbanásoknak köszönhető, tulajdonképpen az élet is a szupernóvák miatt létezik a Földön.