Évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett a Hold pólusainak vándorlása, állapította meg a Nature-ben megjelent tanulmány. A kutatók az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Lunar Prospector szondájának az 1990-es évek végén gyűjtött adatait elemezve a Hold mai pólusai közelében egy-egy hidrogénben gazdag területet fedeztek fel, melyek vízjég jelenlétére utalnak.

A két jeges foltot egymással összekötő vonal áthalad a Hold középpontján, tehát úgy tűnik, ez volt az égitest korábbi forgási tengelye, írja az MTI. Fokozatosan pólusvándorlás zajlott le, ami végül hatfokos elmozdulást okozott.

A sarkok több milliárd éven át tartó áthelyeződését valószínűleg a Viharok óceánjának (Oceanus Procellarum) nevezett holdi régió vulkáni működése okozta. A tűzhányók tevékenysége miatt ez a terület melegebb és könnyebb lehetett, mint az égitest többi része. Matt Siegler, az Arizonai Bolygókutató Intézet munkatársa és kutatócsoportja úgy véli, a kisebb sűrűség elég megingást idézhetett elő ahhoz, hogy a két paleopólus létét megmagyarázza.

A Viharok óceánja a Hold korai történetének legaktívabb régiója volt, ami azt jelenti, hogy a pólusvándorlás évmilliárdokkal ezelőtt kezdődhetett. A hidrogénben gazdag területet a tudósok a Lunar Prospector neutronspektorméter nevű műszerének adatai alapján fedezték fel. A neutronok mérésekor kimutatott hidrogénjel vízjég jelenlétére utal, mely a Hold állandóan árnyékban lévő krátereiben maradhatott fenn.

Korábbi kutatások arra következtettek, hogy a Hold pólusai akár 35 fokot is vándorolhattak. Az egyik régebbi tanulmány szerzője, Ian Garrick-Bethell, a Santa Cruz-i Kalifornai Egyetem kutatója szerint a Hold változó orientációjáról szóló többféle elméletet össze kellene békíteni egymással, meg kellene határozni, mekkora szerepe lehetett a sűrűség változásainak a pólusvándorlásban.