Az eddigi feltételezésekkel ellentétben nem a klíma megváltozása, hanem a zsákmányállatok hiánya és a szaporodó vetélytársak miatt halhatott ki az óriási őscápa.

A megalodon valószínűleg a valaha létező legnagyobb ragadozóhal volt, 18 méteres testével háromszor akkora lehetett, mint egy mai nagy fehér cápa. Körülbelül 23 millió évvel ezelőtt jelent meg és 2,6 millió évvel ezelőtt pusztult ki. A Zürichi Egyetem tudósai azonban hiába keresték az összefüggést a világszerte ingadozó hőmérséklet és az óriáscápa kipusztulása között, ilyet nem találtak.

A változó éghajlati feltételek nem befolyásolták az óriáscápák populációjának nagyságát és elterjedtségét. A hideg időszakokban sem zsugorodott az állomány, és meleg periódusokban sem nőtt a populáció - állapítja meg a tanulmányban Catalina Pimiento paleontológus. Kutatócsoportja 200 megalodonkövület alapján vizsgálta a faj földrajzi elterjedését és gyakoriságát. Eredményeikről a Journal of Biogeography című tudományos szakfolyóirat legfrissebb számában számolnak be.

Valószínűbb ok lehet, hogy a faj hanyatlása idején sok olyan kisebb tengeri emlős is eltűnt, amely az óriáscápa tápláléka lehetett. Eközben új vetélytársak jelentek meg az egyre szűkösebb élelemforrásokért vívott küzdelemben, például ragadozóbálnák és a nagy fehér cápa őse - mutatnak rá a kutatók, azt sejtetve, hogy az eledel hiánya vezetett a C. megalodon kipusztulásához.

Körülbelül 16 millió évvel ezelőttig főleg az Amerika partjai előtti, az Európa körüli meleg vizekben és az Indiai-óceánban hemzsegtek a megalodonok. Később elterjedtek az ázsiai, ausztrál és dél-amerikai partoknál is. Hanyatlásuk ötmillió éve, a jégkorszak kialakulásával kezdődött.  A svájci kutatók szerint a megalodon kihalásának oka további kutatást igényel.