Nyugodtan mondhatjuk, hogy a SpaceX amerikai űrvállalat történelmet írt pénteken, magyar idő szerint háromnegyed tizenegy körül: sikerült egyben visszahozniuk a Falcon–9-es űrrakéta első fokozatát azt követően, hogy a rakéta sikeres startot hajtott végre a floridai Cape Canaveralban található indítóállásról.
Az eddigi három próbálkozásnál mindig beütött valami hiba, de most végre összeállt a rendszer, az időjárás és a programozás: a Falcon–9-es első fokozata a leválás után sikeres irányított landolást hajtott végre az Atlanti-óceánon ringatózó drónuszály fedélzetén. Az alábbi videón a bal oldali képet kell nézni.
Az Of Course I Still Love You nevű hajó fedélzete 90*50 méteres, a közelben repülő felderítőgép képei pedig azt mutatják, hogy a rakéta első fokozata a fedélzetet majdnem tökéletesen kapta el, kicsit csúszott csak el az egyik irányban. Ez volt a hatodik próbálkozás, az első ötnél kettőnek becsapódás és teljes kudarc lett a vége, két esetben sikerült a leszállás, de a rakéta felborult, egy esetben a rakéta még a levegőben megsemmisült (ezt nem is igazán számítják próbának). Óriási dolog, hogy a drónhajós kísérletek tavaly januárban indultak, ennyi idő kellett az első teljes sikerhez. Persze a cél az, hogy a leszállás ugyanolyan biztosan menjen, mint a start (ami szintén nem megy hibátlanul, tavaly júniusban például pont felrobbant egy Falcon a start után kevéssel).
Bár elég komoly hullámok vannak, nem nagyon kell attól tartani, hogy a rakéta felborul, mire visszaér a floridai partokhoz: a szerkezet négy lába elég széles terpeszben áll, és a súlypont szinte a fedélzeten van, vagyis nagyon alacsonyan, így valószínű, hogy nem borul fel út közben az egész. Elon Musk ezzel kapcsolatban a magyar idő szerint éjfélkor kezdett sajtótájékoztatón elmondta, hogy biztosra mennek: bár jó 8 foknyi dőlést elbírna, konkrétan odahegesztik a rakéta lábait a hajó fedélzetéhez.
A SpaceX korábban már hajtott végre sikeres rakétaleszállást a szárazföldön, a drónhajós megoldásba azonban mindig csúszott valami hiba. Most, hogy ez is összejött egyszer, a mérnököknek már csak a sikert kell finomítaniuk.
Az, hogy a SpaceX képes a földre és a vízre is visszatérő rakéták felbocsátására, azt jelenti, hogy komoly lépést tettek afelé, hogy megvalósítsák a végső céljukat: a lehető legolcsóbb, újrafelhasználható rakétákkal olcsóbbá, elérhetőbbé (és persze jövedelmezővé) tenni az űrhajózást.
A visszatérő rakéták jelentősége abban áll, hogy hatalmas költségcsökkentést lehet elérni azzal, ha ugyanazt a rakétafokozatot (a benne lévő, drága alkatrészekkel együtt) újra és újra lehet használni anélkül, hogy túl sok pénzt el kéne költeni a rendbehozásukra. A SpaceX Falconját elméletileg csak újra kell tankolni, és már készen is áll majd az új indításra – persze ez az egész még nem holnap lesz mindennapos. A lényeg, hogy a most visszahozott első fokozat értéke nagyjából 60 millió dollár, az újrafelhasználással ennek töredékét elköltve a szükséges javításokra ennyit lehet spórolni. (Az üzemanyag néhány százezer dolláros költsége eltörpül az egészet nézve.) Ez elég komoly fegyvertény akkor, ha tudjuk, hogy a SpaceX már akkor is jóval olcsóbban visz fel az űrbe dolgokat a versenytársainál, ha a rakéták nem jönnek vissza. Egyes számítások szerint a visszatérő rakétákkal felére-ötödére csökkenthetők a költségek, attól függően, hogy milyen magasan lévő pályára kell felvinni a rakományt.
Elon Musk a sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy az első fokozatokat tíz-húsz alkalommal legalább újra lehet használni különösebb karbantartás nélkül, de minimális munkával és költségekkel akár ezer újrafelhasználás is lehetséges.
A SpaceX a mostani, CRS–8 jelű küldetésnél is kiemelte, hogy elsődleges céljuk a hordozórakétára szerelt Dragon űrhajó, és az abban szállított, több tonna rakomány eljuttatása a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére, a drónhajós leszállás másodlagos fontosságú.
A rakományban élő kísérleti egerek mellett egy másik fontos, az űrhajózás jövőjét meghatározó szerkezet is lapul. A BEAM nevű szerkezet egy felfújható modul, egy nagyjából 15 köbméteres plusz helyiség, amelyet az űrállomásra szerelnek majd fel pluszként. A BEAM a Bigelow Aerospace vállalat találmánya, mely egyelőre csak kétéves próbára kerül fel az űrállomásra, hogy kiderüljön, valóban olyan jól működik-e, mint azt a tervező gondolja.