Múzeumba kerül az űrsiklókorszak utolsó külső üzemanyagtartálya, tudják, az a nagy, rozsdaszínű izé, amire az űrsiklót és a két hordozórakétát is rakták. A 94-es számú tartály egy új, Los Angeles-i repülés- és űrtörténeti kiállítás egyik sztárja lesz (csak előbb át kell szállítani).

A kiállított tartályt még 2000-ben építették, de végül sosem járt az űrben, a Columbia 2003-as tragédiája után kezdett vizsgálatokban kapott szerepet, később pedig már nem tudták használni. Nehezebb volt, mint az utolsó néhány évben használt tartályok, mert más előírások alapján készült.

A külső üzemanyagtartály két szempontból volt érdekes. Egyrészt ez adta az űrsiklók gerincét az indításkor, másrészt ez volt az egyetlen nagy szerkezeti elem, amely eldobható volt. Most vitatkozhatnánk azon, hogy a két gyorsítórakéta mennyire volt újrahasznosítható, de tény, hogy azok nagyjából túlélték az indításokat, az üresen jó 25 tonnás, 47 méter hosszú és 8,5 méter átmérőjű üzemanyagtartály viszont jóval magasabban vált csak le az űrsiklóról, és visszatérés közben jórészt elégett a légkörben.

A tartály nagyjából egy hónap alatt ér majd New Orleansből a Panama-csatornán keresztül Los Angelesbe. A szállítók úgy tervezik az útvonalat, hogy az folyamatosan közel maradjon a parthoz, hogy vihar esetén minél hamarabb biztonságba tudják helyezni. A szállítás utolsó fázisában a Los Angeles-i utcákon kell a kikötőből a végső helyére fuvarozni az óriási tartályt, ez a tervek szerint május 21-én lesz, és ha minden jól megy, 13-18 óra alatt végeznek is az egésszel.

Legutóbb az Endeavour űrhajót vontatták keresztül fél Los Angelesen, ezt 1,2 millió ember nézte végig – hasonló látványosság lesz az egyetlen megmaradt tartály utazása is. A jó hír, hogy most jóval kevesebb pusztítással és szívással jár majd a szállítás: a tartály jóval keskenyebb, mint az űrhajó, így nem kell fákat kivágni az útvonalon, csak néhány közlekedési táblát szerelnek le átmenetileg.