A csillagászokat is meglepte az a jelenség, amelyet dél-afrikai kutatók figyeltek meg: 64 szupermasszív fekete lyukat vettek észre, amelyek a világűrnek ugyanabban a régiójában találhatók, és mind ugyanabba az irányba bocsátanak ki rádiójeleket.

A szupermasszív fekete lyukak a legtöbb galaxis közepén megtalálható, óriasi tömegű fekete lyukak. A mi galaxisunké inaktív, de számos olyan példányt ismerünk, amelyek nagyon is aktívak, például bekebelezik a saját galaxisuk csillagait, illetve rádiójeleket bocsátanak ki. A kutatók azt vették észre, hogy az ELAIS-N1 nevű, 300 millió fényév méretű régióból érkező összes rádiójel olyan, mintha össze lenne hangolva, amiből arra következtettek, hogy

Ez azért különös, mert ezek a fekete lyukak nem tudnak egymásról, nincs közöttük semmilyen információcsere, és nincsenek semmilyen közvetlen hatással egymásra, mert ehhez túl nagy távolságra vannak egymástól. Emiatt feltételezik azt a tudósok, hogy az együttállás még a korai univerzum idején, a galaxisok születésekor jöhetett létre. Akkoriban az égitestek még sokkal közelebb voltak egymáshoz, így elképzelhető, hogy valamilyen közös hatás következtében összehangolódott a forgásirányuk.

Azt viszont még így se tudják a kutatók, mi lehetett maga az a hatás, amely ilyesmit válthatott ki. Kozmikus mágneses mezők, az axion nevű feltételezett részecskék, kozmikus húrok és hasonló egzotikus magyarázatok merültek fel a kutatók közleményében, de biztosan csak annyit állítanak, hogy semmilyen elfogadott elméletből nem következik ilyen együttállás, ezért ez a jelenség az univerzum keletkezését magyarázó mai elméleteket is kikezdheti.

A szokatlan jelenséget dél-afrikai kutatók vették észre az indiai GMRT-rádiótávcső által három év alatt összegyűjtött adatok alapján. A dél-afrikai Western Cape Egyetemen egy kutatócsoport most arra készül, hogy a korai univerzumot modellező számítógépes szimulációk segítségével próbálják megfejteni a jelenséget.