Az Egyesült Államok keleti partján élők valószínűleg zajos nyárra számíthatnak. A hamarosan kikelő kabócák 1999-ben születtek és a föld alatt töltötték életük első 17 évét, miközben a növények gyökerének váladékain éltek. Közel két évtized földtúrás után azonban hamarosan a felszínre költöznek, és szörnyű zajt csapva ellepik a környéket.

A 17 éves kabóca nem egy külön rovarfaj, hanem három: a Magicicada cassinii, a Magicicada septendecim és a Magicicada septendecula. Akkor törnek a felszínre, ha a talaj hőmérséklete 10 centiméter mélyen eléri a 17-18 Celsius-fokot – ez április-május környékén várható.

Miután kimásznak a földből, a kabócák csupán 2-4 hétig maradnak életben; ennek az időnek a nagy részét párzással töltik. A szörnyű zaj, amit kabócainvázió idején hallunk, tulajdonképpen szerenád: a hímek így hívogatják a nőstényeket. Párzás után a nőstények több száz rizsméretű lárvát raknak a faágakra. Néhány hét múlva ezek kikelnek, majd a földbe ássák magukat, és ott is maradnak, egészen 2033-ig.

A kutatók úgy vélik, a kabócák azért töltenek ennyi időt föld alatt, és azért raknak ennyi lárvát, hogy így védekezzenek a ragadozók ellen. Amikor több milliárd kabóca lepi el a környéket, a ragadozó madarak százszámra falják fel őket, de a nagy számuk miatt képtelenek az összessel végezni. Ez hosszú távon biztosíthatja a faj fennmaradását.