A feltételezések szerint körülbelül kétmillió éve egy vagy több szupernóva-robbanás is bekövetkezett a Naprendszer közelében. Erre utal a csendes-óceáni aljzat üledékéből felhozott minták megnövekedett vasizotóp-koncentrációja.

A bizonyíték eléggé egyértelmű, ugyanis a 60-as tömegszámú vasizotóp szinte kizárólag csak szupernóva-robbanások során keletkezik, a felezési ideje pedig 2,62 millió év, azaz viszonylag rövid a Naprendszer korával összemérve. A Naprendszer születésekor keletkezett 60-as tömegszámú vasizotópoknak már rég stabil elemekké kellett elbomlaniuk, így nyomuk sem maradhatott a Földön.

A közeli szupernóva-robbanások elméletét először 1999-ben vetették fel a müncheni műszaki egyetem kutatói, akik a mélytengeri üledékben találtak magas koncentrációban 60-as tömegszámú vasizotópokat. A sejtésük most újabb alátámasztást nyert, ugyanis a Holdról származó mintákban is kimutatták a 60-as vasizotóp megnövekedett koncentrációját. A mintákat 1969 és 1972 között gyűjtötték a Holdon. A München közelében található Maier–Leibniz Laboratórium nagy érzékenységű tömegspektrográfjával meg is vizsgálták őket.

60-as tömegszámú vasizotópok kozmikus részecskék hatására is keletkezhetnek a Holdon, mivel ott a légkör hiányában a bombázó részecskék nem ütköznek a leérkezés előtt a levegő molekuláival, mint a Földön – vagyis akadálytanul leérnek a felszínre, és transzmutációt okozva ütköznek. Gunther Korschinek szerint ezek a folyamatok a 60-as tömegszámú vasizotóp megnövekedett koncentrációját csak részben magyarázhatják. Úgy vélik, a koncentráció-növekedés forrása a földi és a holdi mintákban is ugyanaz: a 60-as tömegszámú vasizotópok nagy része szupernóva-robbanásban keletkezhetett.

Mivel a Hold jobban megőrizte a kozmikus behatások nyomait, mint a Föld, a kutatók most először felső becslést is tudtak adni arra, hogy mennyi vasizotópnak kellett annak idején a Holdat elérnie. Ebből következtetni lehet a szupernóva távolságára is, ami Korschinek szerint körülbelül 300 fényév lehetett. Ez egyezik a Nature-ben nemrég közölt, az óceánfenéki vasizotóp-koncentráción és elméleti megfontolásokon alapuló távolságadattal.