A világ legnagyobb esőmérőjének lehetne használni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) nagy hadronütköztetőjét (LHC) – írja az MTI. Az LHC kutatói a 27 kilométeres föld alatti gyűrű hosszában bekövetkező apró változásokat vizsgálják.

Rolf Hut, a delfti műszaki egyetem munkatársa az Európai Földtudományok Egyesületének (EGU) bécsi közgyűlésén elmondta, hogy az elmélete szerint télen sokkal több víz van a talajban, amit ráadásul hó is elborít. Tehát ez a tömeg ránehezedik a gyűrűre. Amikor a nyári melegben ez a plusz tömeg elolvad és elpárolog, a gyűrű egy picit megnyúlik. Ha ez igaznak bizonyul, az LHC-t a csapadék és a hidrológia egyéb aspektusainak tanulmányozására, és nem csupán a világegyetem titkainak fürkészésére lehetne használni.

A gyorsító méretének változásait a benne ütköztetett részecskenyalábok viselkedésének megváltozásával tudják nyomon követni. Miközben a kutatók korrigálják a részecskék megváltozott mozgását, pontos adatokat szerezhetnek a berendezés hosszának változásáról. A delfti műszaki egyetem kutatói azt tervezik, hogy a nehézségi erő változásának mérésére használt gravimétereket helyeznek a gyorsítóba elméletük további tanulmányozása céljából.

Az LHC a világ legnagyobb kísérleti berendezése. Genf mellett, a francia-svájci határon, 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel. A létesítményben csaknem fénysebességre felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetnek. A 2015 áprilisában újraindított hadronütköztető átfogó modernizáláson esett át, ahol jelentősen megnövelték a teljesítményét. A kutatók ettől többek közt azt remélik, hogy az ütközések nyomán bizonyítékot találnak a sötét anyag létezésére, és információkat szereznek annak összetételéről.