A valaha feljegyzett legnagyobb szárnyfesztávolságú, ötvenmillió évvel ezelőtt a déli sarkvidéken élő madár fosszíliáira bukkantak argentin kutatók – írja az MTI.

A madár szárnyfesztávolsága több mint 6,4 méteres lehetett. Szárnyformájának köszönhetően képes volt a vitorlázó repülésre és nagy távolságokat tudott megtenni az óceán felett. Marcos Cenizo, a La Pampa Természettudományi Múzeum igazgatója szerint ez a legnagyobb pelagornithidapéldány, amelyet valaha találtak. Legutóbb két éve találtak hasonlóan nagy, szintén a csontos fogúak családjába tartozó ősmadarat: a Pelagornis sandersi szárnyfesztávolsága is hat méter feletti lehetett. Összehasonlításképpen: a jelenleg élő rekorder, a vándoralbatrosz mindössze 3,6 méteres szárnyfesztávolsággal szerénykedik.

A három éve a Marambio szigeten talált csontok alapján az állat a csontos fogúak, azaz a pelagornithidák családjába tartozik. A déli sarkvidék kutatói szerint a pelagornithidák két faja élt a kontinensen: az egyik magassága elérte az öt métert és hasonló méretű szárnyfesztávolsággal rendelkezett, a másik pedig több mint hét méter magasra is nőhetett.

A szakértők szerint a madarak ötvenmillió évvel ezelőtt annak köszönhetően nőttek meg ekkorára, hogy az óceán hőmérsékletének növekedése hatására bőséggel állt rendelkezésükre táplálék. A nemrég azonosított példány azonban nagy mérete ellenére szokatlanul könnyű volt, mindössze 30-35 kilogrammot nyomott. 

A madarat leíró tanulmány a Journal of Paleontology című szaklapban jelent meg.