A világon elsőként vizsgálták a kutyaugatás zajjá válásának biológiai, akusztikus, kommunikációs oldalát az ELTE Etológiai Tanszék kutatói. A brazil etológusokkal közösen jegyzett tanulmányból többek között az is kiderül, hogy a férfiakat jobban idegesíti az ugatás, mint a nőket.
A kutatók azt feltételezték, hogy a biológia értelemben vett zaj olyan hangokat jelent, amelyek fontos információtartalommal bírnak az emberek számára. Vagyis ezeket a hangokat nagyon nehéz, illetve lehetetlen ignorálni, még akkor is, ha nem tudunk megfelelően reagálni rájuk.
Ebben a tehetetlenségi állapotban válik idegesítő zajjá az amúgy információban gazdag hangjelzés. Az elmélet igazolására a hazai és dél-amerikai kutatók összesen 160 résztvevőt teszteltek, akiknek fejenként 27 kutyaugatás-szekvenciát kellett értékelniük.
A szekvenciákat eredeti kutyahang-felvételek szétdarabolásával, majd meghatározott hangtani paraméterek – hangmagasság, a hang érdessége, valamint a két vakkantás közötti időszakasz hossza – összeállításával hozták létre. A paraméterekből három fokozatot – alacsony, közepes és magas – alkalmaztak. A magyar és brazil résztvevők minden ugatásszekvencia meghallgatása után döntöttek: mennyire tartják az adott ugató kutyát agresszívnak, félősnek, kétségbeesettnek, vidámnak és játékosnak, valamint az adott ugatás mennyire idegesítő a számukra.
Az eredmények arra utalnak, hogy az ember reakciója a biológiailag releváns hangokra nem függ az etnikumtól és kultúrától, hiszen nem volt eltérés a magyar és brazil résztvevők válaszai között. Kiderült, hogy a férfiakat jobban idegesítik az ugatások, mint a nőket, ennek lehet oka az, hogy például a férfiak kevésbé empatikusak, mint a nők, illetve egyes tanulmányok szerint a férfiak a gyermeksírásra is erőteljesebb érzelmi kitöréssel reagálnak, mint a nők.
Az eredményekből az is látszik, hogy általában a magas hangon ugató kutyák a legidegesítőbbek, de erősen bosszantók még a mély, érdes, gyors ugatások is vagy azok az ugatások, amelyekről elsősorban valamilyen negatív belső állapotra következtetünk (félelem, kétségbeesés). A tanulmány konklúziója, hogy egy hang nemcsak azért lehet idegesítő, mert túl hangos, vagy mert túl hosszan hallható, vagy túl hirtelen szólal meg - ezek az úgynevezett fizikai zaj jellegzetes tulajdonságai. Nagyon fontos, hogy bizonyos hangok, így az ugatás is, kommunikációs tartalommal bírnak, amelyeket az ember nem tud egykönnyen ignorálni, és ha nem tud beavatkozni, akkor idegessé válik.
A tanulmányban legidegesítőbbnek bizonyuló kutyaugatás típusok jellemzően vagy a magára hagyott kutya (magas, csengő hang), vagy egy intenzíven játszó kutya (magas, változó érdességű hang), vagy egy agresszív kutya (mély, érdes, gyorsan lüktető hang) hangjai. Mivel manapság a városi környezetben soha nem látott sűrűségben élnek kutyák és emberek szorosan összezárva, a legtöbb ugatás olyan szituációban jut el a fülünkbe, ahol nem tudunk közbeavatkozni, mivel nem is a saját kutyánk hangjáról van szó.