Az univerzum egyik legtávolabbi szegletében van az ősi SXDF-NB1006-2 galaxis, amely egyike a legősibb formációknak, és a Science tudományos lap cikke szerint a világ egyik legidősebb és legtávolibb oxigénforrása is egyben.

A chilei Atacama Large Millimeter Array (ALMA) teleszkóppal felfedezett galaxis nagyjából 700 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett, és a tudósok úgy vélik, hogy szerepe lehetett a korai univerzum kozmikus újraionizálásában. Az egész galaxisban csak tizedannyi oxigén van, mint a Napban, de egy ilyen idős galaxistól nem is várhatunk el többet - mondja a tanulmány társszerzője, Naoki Josida, a Tokiói Egyetemről.

Az univerzum születésekor a világ eleinte tele volt ionizált gázokkal, elektronokkal, hidrogéionnal és héliummal, de az ősrobbanás után 400 ezer évvel a lehűlés lehetővé tette, hogy az ionok újra összeálljanak atomokká. Azután, amikor az első csillagok létrejöttek, az általuk kibocsátott erős sugárzás megint ionizálta a hidrogént, és elősegítette a nehezebb elemek, például a szén és az oxigén létrejöttét.

A tudósok azért tanulmányozzák szívesen az ebből a korból származó nehéz elemeket, mert kulcsfontosságú információkat szolgáltatnak az újraionizációval, valamint az első galaxisok megszületésével kapcsolatban. Az SXDF-NB1006-2 egyfajta prototípusa lehet az ionizáció forrásainak.

Valami nagyon szokatlan történik ebben a galaxisban, mondta Akio Inoue, a tanulmány vezető szerzője, aki azt gyanítja, hogy ott szinte az összes gáz ionizált.