Tudjuk hogy van még néhány csepp sampon a flakonban, ami elég lenne két hajmosásra is, de sehogy sem tudjuk kifacsarni onnan. Erre a mindennapi problémára találtak megoldást amerikai kutatók (akik bizonyára nem ismerik az ún. vízzel kicsapatás módszerét).

Az Ohio State University kutatói Bharat Bhushannal az élen nanorészecskéket vet be a probléma megoldására. Olyan felületet készítettek, amelyre kevésbé tapad a sampon. A víz alapú anyagok, mint a gyümölcslé vagy a ketchup könnyen lejön a műanyag palack faláról. A víz molekulái jobban tapadnak egymáshoz, mint a műanyagra. Az olajosabb anyagok azonban kisebb a felületi feszültségük, ezért rátapadnak a doboz falára. Ilyenek a samponok és szappanok.

A kutatók tehát olyan felületet szerettek volna alkotni, amely elbánik ezekkel az olajos anyagokkal is. A természetből lesték a példát, és a lótusz csúszós levele adta az ötletet nekik. Olyan anyagot kellett találni, amely olcsó és amihez a sampon olajos molekulája nem tapad hozzá.

A kutatók szilícium-dioxidot adtak egy xilol nevű anyaghoz, ezt vitték fel aztán a műanyagra, majd felmelegítették az egészet. Ennek hatására a nanorészecskék beleivódtak a műanyagba és a hűlés alatt olyan struktúrát alkottak, amelyre nem tapad a sampon molekulája. Legalábbis nem olyan könnyen, mint a sima műanyagra.