A világ leghíresebb birkája Dolly, az első felnőtt sejtekből klónozott emlős állat, még ma is képes indulatokat kavarni. A klónbirka húsz éve, 1996. július 5-én született az Edinburghi Egyetem állatkutatásokra specializálódott Roslin Intézetében. Egyszerre hozott reményt, hogy addig gyógyíthatatlan betegségeket tudnak majd meggyógyítani és rettegést, hogy az emberi klónok ideje is elkövetkezik.
Sokan a klón szót meghallva a mesterséges módon létrehozott emberre gondolnak és egyből erkölcsi aggályai támadnak, pedig a klónozás fogalma jóval összetettebb ennél. A klónozás egy olyan szaporodási forma, amelynél az utód genetikai szempontból teljesen megegyezik a szülővel. A növényeknél elterjedt szaporítási forma, hajtatással, tőosztással, dugványozással sokféle növényt szaporítanak – ez gyakorlatilag klónozás. Ilyen növényekből mindenki eszik, nem ritkaság ezzel találkozni a piacon. Ha valaki gyökereztetett már valamilyen növényt, hogy aztán elültesse, az valójában klónozott.
Magasabb rendű élőlényeknél már jóval bonyolultabb a folyamat, itt többféle klónozási eljárás ismert. Az egyik a molekuláris klónozás, vagyis DNS-klónozás, ebben az esetben a DNS-t szaporítják fel a szükséges mennyiségre. Ennek a módszernek a célja, hogy az adott DNS-t minél nagyobb mennyiségben állítsák elő. A másik típus a sejtklónozás, itt a sejteket laboratóriumi körülmények között tenyésztik.
A harmadik típussal pedig el is jutunk Dollyig, ez egy teljes organizmus klónozása. Ennek is két módja van, lehet nukleáris transzferrel és embrióosztással is klónozni. Dolly nukleáris transzferrel, vagyis maganyag-átvitellel keletkezett. Dolly megalkotásában három birka vett részt, mondhatjuk úgy is, hogy három anyja volt. Egy Finn Dorset fajtájú nőstény házi juh emlőmirigyéből vettek ki sejtet, ennek magját egy másik nőstény sejtmagjától megfosztott, nem megtermékenyített petesejtjébe juttatták.
A petesejtet aztán egy skót blackface juhtól vették. Azért esett rá a választás, mert ennek a juhnak fekete a pofája és így szemmel látható lehetett a klónozás eredménye. Amikor a petesejt osztódni kezdett, egy harmadik juhba ültették azt, amely kihordta a terhességet és megszülte Dollyt. Nem is egy birka született, de Dolly testvére születése után nem sokkal elpusztult, így Dollyé lett a hírnév.
Dolly valójában nem az első klónozott emlős volt, bár gyakran úgy emlegetik. Egy évvel a születése előtt már klónoztak emlőst, igaz azokat két embrionális sejttenyészetből, sejtmagátültetéssel hozták létre. Megan és Morag 1995-ben születtek ugyanott, ahol Dolly: az Edinburghi Egyetem állatkutatásokra specializálódott Roslin Intézetében. De még őket sem nevezhetjük az elsőknek, emlőst ugyanis már 1986-ban sikerült klónozni, Steen Willadsen Cambridge-ben klónozott juhokat juhembriók sejtmagjának átültetésével.
Ami Dollyt különlegessé teszi, hogy felnőtt birkából vett sejtet használtak fel létrehozásához, nem embrionális sejtet. A művelet bonyolultságát mutatja, hogy hiába volt meg elméletben a technológia, 277 maganyagot ültettek át, és ebből csak 29 embriót tudtak nőstény birkába ültetni. A legtöbb terhességnek még azelőtt vége szakadt, hogy ultrahanggal meg tudták volna állapítani a vemhesség tényét. A munkában részt vevő tudósok nem is fűztek nagy reményt az eredményhez.
A kutatásban részt vevő tudósok a Nature tudományos magazinnak mesélték el a húsz évvel ezelőtti eseményeket. Eleinte nem igazán bíztak a sikerben, nem is mondták el a farmon dolgozó asszisztenseknek, hogy miért fontosak ezek a terhességek. Ők csak annyit tudtak, hogy ez egy nagyon fontos terhesség, a kutatók minden nap a nyakukra jártak érdeklődni.
Dollyt Dolly Parton amerikai country-énekesnőről nevezték el, mert a sejteket a felnőtt juh emlőmirigyéből vették és az énekesnő is figyelemre méltó keblekkel rendelkezik. A kutatók saját bevallásuk szerint már nem emlékeznek a pontos részletekre, de állítólag az énekesnő menedzserét is megkérdezték erről, aki azt válaszolta, hogy nincs olyan, hogy rossz publicitás.
1996. július 5-én délután fél ötkor kezdődött a vajúdás, a szülés maga komplikációmentes volt. Dolly nagyon gyorsan, fél órán belül lábra állt. Ez is azt mutatta, hogy minden rendben van az újszülött báránnyal.
Az egész kutatás teljes titokban zajlott, Dollyt a születése után sem mutatták be a világnak még jó ideig. A következő fél évben titokban tartották a klónbárány születését, míg Ian Wilmut kutatásvezető és csapata azon dolgozott, hogy mindent pontosan leírjanak. Az eredményt bemutató cikk fél évvel Dolly születése után, a Nature-ben jelent meg 1997 februárjában. A bejelentéshez egy kisfilmet is készítettek, ebben a tudósok birkákkal játszanak együtt - elég szokatlan volt ez akkoriban, hogy így jelentsenek be egy ilyen jelentőségű tudományos eredményt.
A bejelentés után a világsajtó szinte megrohamozta a Roslin Intézetet, mindenki tudni akarta, hogyan sikerült felnőtt állatot klónozni, mindenki képet akart Dollyról, interjúk százait kérték a kutatóktól. Még a politikusok is reagáltak, Bill Clinton akkori amerikai elnök például jelentést kért az amerikai bioetikai szövetség vezetőjétől, hogy milyen etikai vonatkozásai lehetnek a klónozásnak.
A bejelentés után szinte azonnal megjelentek a negatív hangok is, a titkolózás nem segített pozitívan feltüntetni az egész folyamatot azoknál, akik eleve kritikusan álltak a klónozás kérdéséhez. Pedig a kutatók kínosan ügyeltek arra, hogy semmilyen etikai vád ne érhesse őket.
Dolly mindenkinek a fantáziáját megmozgatta, a világ egyik része emberi klónoktól rettegett, a másik az elpusztult házi kedvenceit szerette volna hasonló módszerekkel visszahozni. A klónozásban részt vevő kutatók maguk is kaptak ilyen megkereséseket. A korabeli tudósítások az eredményt az atombomba megalkotásához, a DNS felfedezéséhez vagy a Holdra szálláshoz hasonlították. Sokan azonban úgy vélték, hogy a tudomány ezúttal túl messzire ment.
Dolly egész életét a Roslin Intézetben töltötte. Walesi hegyi birkától szült hat utódot: 1998 áprilisában Bonnie-t, utána ikreket (Sally és Rose), majd hármas ikreket (Lucy, Darcy és Cotton). Az utódok mind életképesek voltak. Négy évesen ízületi gyulladást diagnosztizáltak nála, majd súlyos tüdőbetegséget kapott. Hat és fél éves korában altatták el, 2003. február 14-én. A Finn Dorset fajta átlagosan 11-12 évig él, Dollynak hat és fél év jutott. A boncolás azonban azt mutatta, hogy egy teljesen általános juhbetegségben, retrovírus által okozott tüdőrákban szenvedett. Ez zárt térben tartott állatoknál azért lehet különösen veszélyes, mert az immunrendszerük nem fejlődik ki rendesen. A kutatók szerint a betegség nem hozható összefüggésbe azzal, hogy Dollyt klónozták.
Dolly halála után megint előmerészkedtek a kritikusok. Voltak, akik azt állították, hogy gyorsabban öregedett, mint egy átlagos birka (ez az elmélet egyébként már Dolly életében felröppent). Mások azt hangoztatták, hogy azért csak hat évet élt az állat, mert hat éves volt a birka, amelynek sejtjéből klónozták. De a Roslin Intézet kutatói azt mondták, hogy a birka egészségügyi állapotának folyamatos monitorozása alatt nem figyeltek meg semmilyen abnormalitást, például túl gyors öregedést. A boncolás sem állapított meg ilyesmit.
A klónbirka születése felforgatta azt, ahogyan a biológusok gondolkodtak a lehetségesről és lehetetlenről, új utakat tárt fel a kutatóknak. Dolly példáján felbuzdulva nagyon sok kutatólaborban megindultak az ezirányú kutatások. Egy évvel Dolly születése után megszülettek az első genetikailag is módosított juhok, Polly és Molly. Azóta sokféle emlőst klónoztak már, többek között sertést, szarvast, lovat és bikát is. Már kihalt állatokkal is próbálkoznak, de ez egyelőre nem okozott sikert. Emlősök klónozásánál még ma is nagyon kicsi a siker esélye. Dollynak egyedül sikerült életben maradnia a 277 kísérletből, és bár a technológia azóta fejlődött, még messze az az idő, amikor rutinművelet lesz az emlősök klónozása.