A Galilei-élmény egy egészen különleges formáját élheti át az, aki megnézi a Juno nevű űrszonda felvételeit. A szonda magyar idő szerint kedd hajnal öt körül állt Jupiter körüli pályára, és sajnos még kell pár nap, míg megérkeznek az első képek, de ez nem jelenti, hogy nem készültek csodálatos felvételek korábban.

Itt van például ez a videó, amely a megközelítés utolsó 17 napját mutatja be, egész pontosan a megközelítés előtti 5. nap előtti 17 napot, mert aztán biztonsági módba kapcsolták a szonda eszközeit, hogy bírja a Jupiter körül uralkodó, elképesztően barátságtalan sugárzási viszonyokat.

A lényeg, hogy az egymás mögé fűzött képeken pontosan az látszik, amit Galilei látott az 1600-as évek elején, nagyjából még a minőség is az, amit az olasz tudós kapott a saját, nagyjából 32-szeres nagyítású távcsövétől: a Jupiter egy sárgás paca, a holdak körülötte meg nyargalászó fehér pontocskák.

A Galilei-élmény ma is könnyen átélhető akár egy belvárosi körfolyosóra kiállva, egy közepesen jó távcsővel a kézben. A Juno felvételének különlegessége (mármint azon túl, hogy egy másodpercenként 61 kilométerrel száguldó szonda készítette), hogy látszik, ahogy a holdak belépnek a gázóriás árnyékába, majd kisvártatva újra megjelennek a napfényben. Galilei ugyanezt látta, csak neki napok kellettek a feldolgozáshoz, és ő maga pöttyözte le az egészet egy papírdarabra.

Ez a videó csak az első a minden túlzás nélkül történelmi jelentőségű felvételek sorában, a Juno ugyanis minden eddiginél közelebb merészkedik majd a Jupiter legfelső gázrétegeihez, alaposan körbefotózza majd a felhőjelenségeket, így magát a Nagy Vörös Foltot is, aztán, mintegy két hónapnyi keringés után belesüllyed a felhőkbe, hogy valószínű pusztulása előtt még megnézze, mi van a felszín alatt.

(Borítókép: A Juno űrszonda kamerájával készített felvétel a Jupiterről 10,9 millio kilométer távolsából. Fotó: NASA )