A világ legtitokzatosabb nagymacskája, a hópárduc elterjedtebb lehet, mint ahogy eddig gondolták – írja ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő portál. Az új becslések azokat a területeket vették alapul, amelyeket hópárducvédelmi egységként tartanak nyilván, és amelyek csak 44 százalékát jelentik a vad nagyjából 3 millió négyzetkilométeres élőhelyének.

A tudósok friss becslései szerint 4678 és 8745 között lehet a csak ezekben a körzetekben élő hópárducok száma, ez pedig magasabb, mint a korábban vélt 3920-7500 példány. Az új adatok a Snow Leopards (Hópárducok) című könyvben jelentek meg, mely a titokzatos ragadozó élettanának, viselkedésének és átfogó leírását is tartalmazza.

A hópárduc (Panthera uncia) Közép-Ázsia hegyvidékein él, előfordul Afganisztán, Pakisztán, Bhután, Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Mongólia, Nepál és Oroszország magashegyi területein. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyvidéki élethez, a nagy ugrásokat izmos lábai teszik lehetővé, vastag bundája tartja melegen, szürkésfehér színével könnyen elrejtőzik, hosszú farkával egyensúlyoz.

Mivel az ember lakóhelyétől távoli, elzárt területeken, rejtőzködve él, tanulmányozása rendkívül nehéz. A kutatást végző Wildlife Conservation Society (WCS) állatorvosa, Stephane Ostrowski elmondta, hogy csak az utóbbi évek technológiai fejlődése, a műholdas távolsági mérések, a szélsőséges hidegben is működő kompakt kameracsapdák tették lehetővé a hópárduc titkainak feltárását.

Az egyedszám új, kedvező becslései ellenére a fajt továbbra is többféle veszély fenyegeti. „Gyönyörű bundájuk miatt még mindig rendszeresen vadásznak rájuk, az állattenyésztők pedig bosszút állnak rajtuk, ha elragadják a jószágaikat. Mivel a túlvadászás miatt egyre kevesebb a zsákmányállat, ördögi kör alakul ki: egyre több jószágot fal föl a ragadozó, egyre többön vesznek elégtételt, és ebben a játszmában gyakoribb, hogy a vadállat áll vesztésre – magyarázta Richard Paley, a WCS afganisztáni programjának igazgatója.