A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) legújabb kutatása szerint a zenei ízlés kialakulásában elsősorban a neveltetésnek és a tapasztalatoknak van döntő szerepe, nem pedig a biológiai alapoknak. A tanulmányt július 13-án, a Nature-ben publikálták.

A kísérlet során olyan embereket kerestek, akik viszonylag elzártan élnek és nem nagyon találkoztak még a nyugati zenével. Így jutottak el a bolíviai őslakos tsimane-ekhez, akik nemhogy nem érintkeztek a nyugati kultúrával, de még a zenéjük is szokatlan (nincs összhang, egyszerre csak egy sort énekelnek el vagy játszanak le). Amolyan kontrollcsoportként pedig két másik, de nyugati zenével gyakrabban találkozó bolíviai csoportot használtak. A kísérleti személyeknek különböző hangokat játszottak le és feljegyezték az azokra adott reakciókat.

  Az eredmények azt mutatják, hogy a kulturális különbségek komoly szerepet játszanak abban, hogyan reagálunk a konszonáns (˜kellemes) és disszonáns (kellemetlen) hangokra, tehát a kvázi zenei ízlés nem lehet univerzális. A tsimane-ek például ugyanolyan jól tudtak akusztikai különbséget tenni, mint a tapasztaltabb csoportok, de az emberek többségével ellentétben nem részesítették előnyben a konszonáns hangokat. Ez Josh McDermott, a kutatás vezetője szerint elég meggyőzően cáfolja azt, hogy a preferenciák velünk születettek lennének.

Ugyanakkor például Robert Zatorre, a montreali McGill Egyetem neurológus nem ért ezzel teljesen egyet. Azzal érvel, hogy például makákóknak nincs zenei kultúrájuk, mégis képesek különböző módon reagálni a különböző hangtónusokra. Azt azonban elismeri, hogy a kulturális tapasztalatok nagymértékben befolyásolják a zenei ízlést. Mindegyik egészséges csecsemő képes különbséget tenni a hangok között bármilyen nyelven, de idővel specializálódnak és az őket körülvevő környezetre "hangolódnak".