Az amerikai haditengerészet 2012-ben vezette be az alacsony frekvenciás aktív szonárt, amiről most bírósági ítélet mondta ki, hogy a használata az állatvédelmi törvényekbe ütközik. A szonárt elvileg csak akkor szabad használni, ha nincs az adott hajó közelében tengeri emlős, amit megzavarhat a szonár jele. Tilos ezenkívül partközelben, és védett vizeken nagy energiájú impulzusokkal használni.

A szonár gyakorlatilag egy víz alatti hangradar: hanghullámokat bocsát ki, és azok visszaverődéseiből állapítja meg, milyen objektumok vannak a közelben. Ennek a természetes változatát használja több tengeri állat is a tájékozódáshoz, így a bálnák, delfinek, és rozmárok is.

A haditengerészet modern és nagy pontosságú szonárjai 235 decibeles erősségű hanghullámokat is képesek előállítani, amelyek igen jól terjednek a vízben, 500 kilométeres távolságban még mindig 130-140 decibellel szólnak. Ez nagyjából egy rockkoncert első sorában mérhető hangerőnek felel meg.

A hadihajók szonárjai megzavarják a tengeri emlősök navigációját, többször megfigyelték, hogy a bálnák ilyen helyzetekben valósággal menekülnek, és akár több száz kilométert is változtatnak a megszokott vándorlási útvonalukon.