A kolibrik a természet legfürgébb szárnyasai, és elképesztően jó navigációs képesség kell ahhoz, hogy ne csapódjanak neki semminek, hiszen több mint 50 kilométer per órás sebességgel cikáznak a növények között. Az UBC kutatói arra jöttek rá, hogy hagyományos, más élőlények által alkalmazott képfeldolgozó módszerek nem működnek ekkora sebességnél, és a kolibri teljesen más módon navigál.

Egy különleges kialakítású csatornában figyelték meg, hogy a kolibrik miként kerülik el az akadályokat, és azt használták ki, hogy az állat imádja a cukros vizet - ezzel könnyen rávették, hogy oda-vissza röpködjön. A csatornák falára képeket vetítettek, ezzel szimulálták a környezeti akadályokat, és kamerával követték nyomon az állatok minden mozdulatát.

A méhek az alapján állapítják meg az őket körülvevő tárgyak távolságát, hogy azok milyen gyorsan távoznak a látóterükből. Pont mint amikor autót vezetünk, és az út menti villanyoszlopok gyorsabban elhúznak mellettünk, mint a távolabbi épületek. Ebből tudja az agyunk, hogy az oszlopok közelebb vannak, mint a házak.

Ezt próbálták szimulálni a kolibrinél is, de a módszer egyáltalán nem vált be, a madár semmit sem reagált a csatorna falán megjelenő objektumokra. Mint kiderült, a kolibri a tárgyak méretének változása alapján állapítja meg azok távolságát. Ahogy egyre közelebb kerülünk egy tárgyhoz, úgy nő annak mérete, míg aminek csökken a mérete, attól egyre távolodunk.

Roslyn Dakin, a kutatás vezetője szerint ez a stratégia segít a kolibrinek abban, hogy elkerülje az ütközést.