Új bizonyítékok utalnak arra, hogy a neandervölgyiek agyának fejlődése hasonló volt, mint a modern emberé. Christoph Zollikofer, a Zürichi Egyetem kutatója szerint ez azt is jelenti, hogy nem is voltak annyira különbözőek, bár ezzel a kijelentéssel még nem mindenki ért egyet.

Azt tudjuk, hogy a neandervölgyiek agyának mérete nagyjából akkora volt, mint a modern emberé, ezzel az egyik legnagyobbnak számított a kihalt emberősök között. Christoph Zollikofer és munkatársai tizenöt neandervölgyi koponyát vizsgáltak meg, hogy többet megtudjanak az agynövekedésükről. A vizsgált koponyák között hat felnőtté volt, kilenc gyereké, a gyerekkoponyáknál a legfiatalabb egy születése után meghalt csecsemőé volt, a legnagyobb egy tizenkét éves gyereké.

Számítógépes szoftverrel megalkották a koponyaüreg mintáját, így csecsemőkortól tudták követni az agy változásait. A neandervölgyiek agya eleinte jóval hosszabb, szélesebb és laposabb volt, később vált hasonlóvá a modern ember agyához. De nagy vonalakban ugyanaz a fejlődés figyelhető meg, bizonyos részei, mint például a nyúltagy gyerekkorban nőtt gyorsabban, hogy aztán lelassuljon a fejlődése.

Nagyon nehéz, szinte lehetetlen pontosan kitalálni, hogyan fejlődhetett a neandervölgyiek agya, és az agyban bekövetkező változásoknak milyen szerepük volt a tanulásban. De ha az agyuk ugyanazt az utat járta be, mint a modern emberé, akkor nehezebben állítható, hogy kognitív képességekben messze elmaradtak tőlünk. Ez egyébként egybevág a legutóbbi kutatási eredményekkel, amelyek szerint a neandervölgyiek is képesek voltak kifinomult viselkedésre, szimbolikus gondolkodásra, használtak fejlettebb szerszámokat. Még nyelvi képességük is hasonló lehetett, mint a modern emberé.

Zollikofer szerint tanulmánya segít jobban megismerni a történelmi kor előtt hibrideket, akikben tovább élt őseink DNS-e. Ezek az egyedek mélyen integrálódtak az emberi társadalomba, ugyanúgy viselkedtek, mint bárki más.

Vannak azonban olyan kutatók is, akik szerint továbbra is hiányzik a kapocs a neandervölgyiek és a modern ember között. Philipp Gunz, a Max Planck Intézet kutatója maga is vizsgált neandervölgyi koponyákat. Ő pont az ellenkezőjére jutott; szerinte a neandervölgyiek agya eleinte ugyanolyan volt, mint a modern emberé, de később máshogyan fejlődött.

Több oka is lehet annak, hogy ugyanazt a koponyát vizsgálva eltérő következtetésre jutnak kutatók. Egyrészt még mindig nagyon sok a bizonytalanság és a találgatás ezekben az elméletekben. Főleg gyerekeknél, akiknek a koponyája nagyon törékeny, és könnyen elmozdulhatnak a csontok.