Úgy tűnik, a Ceres még mindig tartogat rejtélyeket a kutatóknak. Sokáig azon törték a fejüket, mi a fene lehet az a néhány furcsán fénylő folt a törpebolygó felszínén, mire néhány hete végre kiderült a Dawn űrszonda adataiból, hogy a felszín alól előbukkanó sófoltokról van szó. Az újabb rejtély, amelyre még keresik a magyarázatot a kutatók, hogy mitől tűnnek el a kráterek a Ceresről.

A felszíni kráterek olyanok, mint a sebhelyek az arcon, sokat elárulnak egy égitest történetéről. A kisbolygóöv más égitestjein sok óriási krátert találtak a kutatók, így a Ceresen is hasonlóra számítottak. Ehhez képest kizárólag sokkal kisebb, 100 kilométeres átmérő alatti krátereket találtak, szemben például a szomszédos Vesta akár 500 kilométeres példányaival.

Ezen jól meg is lepődtek a Southwest Research Institute kutatói, akiknek a Dawn által begyűjtött adatokat vizsgálva tűnt fel az anomália. A kutatást vezető Simone Marchi szerint

rendkívül valószínűtlen, hogy a Ceresbe ne csapódtak volna be nagy objektumok.

Ez viszont azt jelenti, hogy a becsapódás nyomait valami eltüntette a kisbolygó felszínéről. Biztosat még nem tudnak a kutatók, de van néhány hipotézisük. Az első, hogy a Ceres belső szerkezete a magyarázat. Korábban már megfigyelték, hogy a felszín közelében jég- és sóréteg húzódik. Idővel ezeknek a rétegeknek a mozgása kisimíthatta a felszínt, márpedig ez a folyamat éppen a nagyobb krátereket tüntetné el elsőként.

A másik lehetőség, hogy jégvulkánok tarolták le a krátereket. Marchi szerint a felszínen talált fényes foltok is arra utalnak, hogy a Ceres felszínét vulkanikus tevékenység szabhatta át.

Szerencsére a Dawn szonda még mindig buzgón fényképezi és méri a Cerest, és épp elég közel is jár hozzá, így hamarosan érkezhetnek olyan nagy felbontású képek és gravitációs mérési adatok, amelyekből közelebb juthatnak a kutatók a megoldáshoz.

A kráterek hiányát feltáró tanulmány a Nature Communications szaklapban jelent meg.