Amerikai kutatók szerint a gyapjas mamutok egyik utolsó csoportja azért halhatott ki, mert nem volt elég ivóvizük – írja az MTI. A mamutok egy kis populációja egy Alaszkához közeli szigeten élt, és nagyjából 5600 éve haltak ki.

A tudósok úgy vélik, a melegedő éghajlat miatt a tavak sekélyebbé váltak, így a mamutok nem jutottak elég vízhez. A gyapjas mamutok nagy része nagyjából 10 500 évvel ezelőtt halt ki. A pusztulásukat a vadászat és a környezeti változások okozhatták.

A Bering-tenger Saint Paul-szigetén azonban még ötezer évig létezett egy csoportjuk. Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) publikált tanulmány szerzői szerint ezt a populációt más veszély fenyegette, mint a kontinenseken élő társaikat.

A jégkorszak utáni felmelegedés miatt a tengerszint emelkedett, a mamutoknak otthont adó sziget mérete zsugorodott. Ez azzal járt, hogy néhány tó a tenger martaléka lett. A gyapjas mamutoknak egyre kevesebb, egyre sekélyebb vízvételi helyen kellett osztozniuk.

Russell Graham, a tanulmány vezető szerzője, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója szerint az óriási állatok, miközben rendszeresen jártak vízért a tavakhoz, kitaposták a növényzetet, ahogy ma is teszik ezt az elefántok. Graham szerint semmi sem gátolta meg, hogy az erózióval talajrétegek csússzanak a tavakba, ami szintén ártott az ivóvíznek. Ha nem volt elég eső vagy olvadó hó, hogy feltöltse a tavakat, akkor az állatok igen gyorsan elpusztulhattak.

Az elefánt napi 70-200 liter vizet iszik; a tudósok feltételezik, hogy a mamut is hasonló mennyiséget fogyasztott. Ha egy hónapra kiszáradt egy tó, ez az abból ivó állatok végét jelenthette. A kutatók szerint a mai globális felmelegedés ugyanilyen következményekkel járhat a kisebb szigeteken.