Az Ióról, a Jupiter négy nagy holdja közül a bolygóhoz legközelebb keringő égitestről eddig is tudtunk már cifra dolgokat. Hihetetlen intenzitású vulkanikus aktivitás folyik rajta, a felszínén folyékony kén és óriási hegyek találhatók, erős sugárzást kap a Jupiter felől, és a bolygó mágneses mezője gyakran sodorja el róla az anyagot, és küldi más holdak felé.

A kutatók most arra is rájöttek, hogy a légköre is szokatlanul viselkedik. Az Iónak ugyanis elég ritka a légköre. Úgy tűnik, olyannyira, hogy minden alkalommal összeomlik, amikor a hold árnyékba kerül a Jupiter mögött.

A kutatókat már korábban is foglalkoztatta, hogy egy ilyen ritkás légkört egyáltalán hogyan tud fenntartani a hold az intenzív sugárzás és mágneses hatás közepette. Az egyik lehetőség az lenne, hogy a felszínt alakító erős vulkanikus tevékenység bő kénutánpótlással látja el a légkört, amelynek a kén-dioxid a fő összetevője. Ebből viszont az következne, hogy ahol nagyobb a vulkanikus aktivitás, ott sűrűbb a légkör is. A kutatások ezzel szemben inkább azt találták, hogy a légkör azon az oldalon vastagabb, amelyik távolabb esik a Jupitertől. Mivel a napfény is hatással volt a vastagságra, a kutatók arra gondoltak, hogy a napsugarak hatására elpárolgó folyékony kén frissíti fel a légkört.

Ajándék Iónak ne nézd a fogját

Ehhez a feltevéshez jól passzol a légköri összeomlás nevű jelenség. Ez akkor jelentkezik, amikor egy égitest túlságosan kihűl ahhoz, hogy továbbra is fenn tudja tartani a légkörét alkotó összetevők gázhalmazállapotát, és ezek lecsapódnak a felszínre. Ezt a jelenséget eddig inkább elméleti lehetőségként kezelték, de a kutatók úgy gondolták, érdemes megvizsgálni az Iót ilyen szempontból is.

Ehhez a Hawaii-n álló Gemini North távcsövet használták, amellyel közvetlenül meg tudták figyelni a hold légkörét. Két egymást követő éjszaka figyelték, ahogy az Ió egy napfényes pályaszakaszról a Jupiter árnyékába kering, és azt vették észre, hogy a bolygó takarásába kerülve a légkör gyakorlatilag egyáltalán nem vett fel több ként. Modellezték a jelenséget, és arra jutottak, hogy ez csak akkor lehetséges, ha maga a légkör összeomlott és lecsapódott a hold felszínére. Ez alapján azt is megállapították, hogy nem a vulkánok táplálják a légkört, hanem a felszíni kén párolgása, mert csak ez utóbbi esetben képes a hirtelen lehűlés teljesen elvágni az utánpótlást.