Jordánia sivatagos területein talált ősi szerszámok bizonyítják, hogy az emberiség körülbelül negyedmillió éve használ eszközöket az állatok elejtésére és feldolgozására. Ez azt jelenti, hogy a fegyverhasználat olyan régi időkre nyúlik vissza, amikor még nem is létezett az emberiség, hiszen nem a mai modern emberi faj élt a bolygón.

A kanadai Victoria Egyetem régészei April Nowell vezetésével igen meglepő helyen bukkantak rá az ősi szerszámokra. Jordánia északkeleti részén, egy rendkívül száraz területen. Csakhogy nem volt ez mindig így, és még a ma is Azraq-oázisként ismert ez a terület, ahol források által táplált mocsarak voltak, de a 20. század végén a környező városok ellátása érdekében elterelték a vizet.

A terület kiszáradásának a régészek örültek a legjobban, mert elérhetőbbé váltak a földben rejtőző kincsek. Nowell és kollégái tízezer különféle tárgyat találtak, köztük kőkorszakbéli baltafejeket, dárdahegyeket és késeket.

Hiába telt el több százezer év azóta, hogy utoljára emberkézben forogtak ezek a tárgyak, a mikroszkopikus repedések jól megőrizték az ősi titkokat. Nowell munkatársai állati fehérjék nyomaira bukkantak, orrszarvúk, kacsék, lovak, tevék és marhák vérére, vagyis tökéletes bizonyítékuk van arra, hogy az ősemberek ezekkel az eszközökkel ölték meg és darabolták fel az áldozataikat.

Ez a kiváló fehérjeforrás pedig nagyban elősegítette az egyik leginkább energiaigényes szervünk, az emberi agy növekedését.