Be kell vallanom valamit. Volt egy rövid, de annál intenzívebb időszak az életemben, amikor én is harcos oltásellenes voltam, méghozzá a legrosszabb fajtából. Nem hatott rám se a józan ész, se a logika, se az érvek; a saját, legközelebbi családtagjaimmal keveredtem a témában kiabálásig, sőt a fizikai erőszak határáig fajuló vitákba. Nem vagyok büszke rá, annak ellenére, hogy

Sok oka lehet annak, ha valaki felnőttkorában ér el ugyanerre a szintre, az egyik ilyen a Vaxxed című dokumentumfilm.

A Vaxxed egy Andrew Wakefield nevű csalóról szól, aki az oltásellenes mozgalmat felpörgette egy 1998-as tanulmánnyal, amiben azt állította, hogy az MMR vakcina (a gyerekeknek 15 hónapos korban beadott, mumpsz, kanyaró és rubeola elleni kombinált védőoltás) autizmust okozhat. A tanulmánnyal volt néhány kisebb probléma, például:

• a kutatás mindössze 12 tesztalannyal zajlott, és Wakefield meghamisította az eredményeit – nem csoda, hogy azóta sem tudta egyetlen kutatás sem reprodukálni azokat;
• a tanulmányt egy ügyvédi csoport finanszírozta, hogy aztán bizonyítékként használja fel egy vakcinagyártók elleni perben;
• Wakefield tanulmányát később visszavonták, a brit orvosi kamarából kirúgták őt.

Ezek a dolgok például egyáltalán nem derülnek ki az oltástagadók körében szenzációs leleplező filmként beharangozott Vaxxedből. Aminek egyébként nemcsak a főszereplője Wakefield, hanem a rendezője is. A másik legtöbbet megszólaló szakértő, Del Bigtree – hogy, hogy nem – egyben a film producere. A két gyerekorvos pedig, akiknek a „bizonyítékok” hatására felnyílik a szemük és a film végére oltáskritikussá válnak (dr. Rachael Ross és dr. Jim Sears), a The Doctors című amerikai tévés orvosi talkshow szereplői, aminek a komolyan vételétől mindenkit erősen óvnak az orvosi szaklapok. A The Doctors producere és rendezője? Eltalálták: Del Bigtree. Aki a filmben végig csak mint külsős szakértő tudományos újságíró jelenik meg.

Szóval a stáblista már önmagában elég erős – mintha Vizoviczki László rendezne egy dokumentumfilmet a békebeli kilencvenes évek legigényesebb budapesti szórakozóhelyeiről a saját főszereplésével.

„Dokumentumfilm”

A film két párhuzamos vonalon fut, az egyik az amerikai járványügyi hivatal, a CDC felelősségét firtatja az oltás-összeesküvésben, a másik autista gyerekeket és zokogó szülőket mutogat, szomorú hegedűfutamokkal a háttérben. Szívszorító látni az előtte-utána képsorokat a vidáman játszó, majd artikulálatlanul hörgő és magukat a földhöz verő kisgyerekekről, miközben a megrendült szülő arról beszél, mennyire összetörte az életüket a betegség. De a tizedik ilyennél, amikor a keretsztori már az, hogy a gyerek az oltás után estére már autista volt; meg a tizenegyediknél, ahol a szülőkről kiderül, hogy egyébként egy autizmussal foglalkozó és oltásellenességet propagáló magazin kiadásából élnek; meg a tizenkettediknél, amikor a családi tragédiák közé bevágják Bill Gatest, Obama elnököt vagy a CNN szakértőit az oltások szükségességéről beszélni, már nagyon kilóg a lóláb.

Ez nem dokumentumfilm, ez autizmuspornó. Beteg gyerekek és összetört szülők mutogatása extraközeliben, lassítva, hosszan, hogy minél drámaibb és manipulatívabb legyen. És ez nemcsak egyoldalú, de unalmas is. Beszélő fejek -> zokogó szülők -> vidám gyerekek -> autista gyerekek -> vágókép a CDC épületéről, ez a séma ismétlődik újra és újra.

Persze a filmnek muszáj az érzelmekre hatnia, mert az értelemre nem nagyon tud. Néha beszélnek hibákról a hivatalos kutatásokban, felvillantanak grafikonokat és adatokat táblázatokban, jó nagy betűkkel kiemelve olyan részleteket, hogy az MMR oltás 160 százalékkal növeli az autizmus esélyét. Tíz perc múlva már 330 százalékkal, aztán 700-zal, és a film csúcspontján elhangzik a fenyegető jóslat: 2032-re a gyerekek 80 százaléka autista lesz. Csak éppen az borzasztó zavaros és kusza, hogy ezeket a számokat honnan veszik. A Vaxxed szemrebbenés nélkül csúsztat például az autizmus járványszerű terjedéséről, az esetek exponenciális növekedéséről (a növekedés görbéje valójában így néz ki, az oka pedig nagyrészt magának az autizmus diagnóziságak változása), és szemrebbenés nélkül hazudik arról, hogy „többtucatnyi” tudományos kutatás igazolta az összefüggést az oltásokkal.

Egyetlen témába vágó kutatással foglalkozik a film részletesen, ez 2004-es, és a Vaxxed egyik központi témája, maga a Nagy Leleplezés. Egy kutató a CDC-ben, bizonyos dr. William Thompson hibákat fedez fel a statisztika kiértékelésében, ezért kiszivárogtatja az adatbázist egy oltásellenes aktivista biokémikusnak, dr. Brian Hookernek, aki rádöbben, hogy a CDC szándékosan leplezte el a kutatás döbbenetes eredményét, miszerint mégiscsak van összefüggés az oltás és a vakcinák között. Mármint az eredeti, 620 fős mintából kimazsolázott, 10 afroamerikai fiúgyerekből álló csoportban. (Ez annak fényében különösen vicces, hogy dr. Hooker azzal vádolja a CDC-t, hogy direkt lecsökkenti a tesztalanyok számát a kutatásokban, hogy a statisztika ne mutassa ki az összefüggéseket.) Megjegyzendő, hogy dr. Thompson az egyetlen szereplő a filmben, akinek tényleg van képzettsége a vakcinákkal, az immunológiával, virológiával, mikrobiológiával, epidemiológiával vagy bármilyen témába vágó tudományterülettel kapcsolatban. Neki kizárólag a hangját halljuk, a tudta nélkül felvett telefonbeszélgetések részleteiből, egy-egy mondat erejéig.

Innentől aztán elszabadulnak a konteók. Megtudjuk például, hogy a vakcinákat nem kötelező hosszú távon tesztelni (dehogynem), hogy iszonyúan nagy bizniszt jelentenek a gyógyszergyáraknak (a bevételük kevesebb mint 2 százaléka jön ilyesmikből, és az átlagnál alacsonyabb profitrátával), és az amerikai kormány eltussol minden leleplező kutatást, mert kiderülne az igazság, minden autista gyerek családjának 5 millió dolláros kártérítést kellene fizetniük (...).

Maga Wakefield sem éppen a következetesség élő szobra. Nagyjából a tizedik percben kijelenti, hogy a tanulmánya valójában nem is állította, hogy bizonyított összefüggés van az oltások és az autizmus között, csak azt, hogy további kutatások szükségesek a témában. Fél órával később rendezőként játszótéren álldogáló szomorú gyerekek szájába adja, hogy „Igen, az oltás autizmust okoz!”. De a legjobb az, amikor elővezeti, hogy a megoldás a kombinált MMR vakcina helyett a külön-külön oltás lenne a három betegségre, mert a kanyaró ellen külön beoltott gyerekeknél nem fejlődik ki autizmus. Mivel az oltatlan gyerekeknél meg igen, Wakefield gyakorlatilag azt mondja, hogy a sima kanyaróoltás egyben autizmus elleni védőoltás is.

Sajnos arra sem tér ki a film, hogy a gonosz gyógyszergyárak ördögi üzleti tervébe hogyan illeszkedik be az, hogy egy vakcinát 20 dollárért adnak, míg egy kanyarós beteg teljes kórházi kezelési költsége 10 ezer körül jár. Ha jobban belegondolunk, valójában az oltásellenesek éppen a gyógyszerlobbi malmára hajtják a vizet a járványok újjáélesztésével. Na és mi van a világ Amerikán kívüli részével: a máshol készült többtucatnyi tanulmányt vajon hogyan hamisították meg? De ne is keressünk logikát: a film bizarr világában a világszintű szupergonosz összeesküvés mindenkit elér (kivéve a filmes stábot, és a kismillió „leleplező” weboldalt), csak néhány magányos keresztes lovag harcol az összefonódott gyógyszercég-kormány-média-Godzilla ellen az összetört családokat védve. Ami egy X-akták epizódban akár szórakoztató is lehet, de hát ez elvileg mégiscsak dokumentumfilm lenne.

Na és mennyit fizet neked ezért a cikkért a gyógyszerlobbi?

A védőoltás nem okoz autizmust, ezt rengeteg kutatás bizonyította (itt van belőlük egy jó kis gyűjtemény). A Vaxxed arra próbál rájátszani, hogy az emberek nehezen viselik, ha valamire csak annyi a magyarázat, hogy ezt dobta a gép – de ezt alig-alig csinálja profibban, mint egy véletlenszerű youtube-os konteóvideó. A megfoghatatlan tragédiák mellé felelősöket akarunk, és gyűlölhető ellenséget, amit a Vaxxed ad is bőven. Hogy egyetlen épkézláb, valódi, elismert autizmus-szakértőt nem sikerült megszólaltatniuk, és jobb híján a rendező meg a producer osztja az észt a filmben? Annyi baj legyen, aki hívő, azt ez sem fogja zavarni. Ha ön hisz a chemtrailben, a lapos Földben és a háttérhatalmi gyíkemberekben, imádni fogja ezt a filmet. Ha nem, ne nézze meg, mert csak felidegesíti magát.