Vasárnap megírtuk, hogy 322 (azóta kiderült: 323) rénszarvast csapott agyon a villám Norvégiában egy heves vihar alatt, a Hardangervidda-fennsíkon. A legtöbb rénszarvas egy 50-80 méter sugarú körben pusztult el. Ez nagyon szokatlan, az állatok valószínűleg szorosan egymáshoz bújtak a vihar idején – mondta akkor a helyi természetvédelmi felügyelet szóvivője.

De hogyan lehetséges, hogy egy csapásra ennyi állattal végezzen a villám, és tényleg azon múlt-e, hogy mennyire álltak közel egymáshoz? A Verge megkérdezett az esetről egy villámbiztonsági szakértőt, John Jenseniust az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközponttól (NOAA).

A villáminterjúból (elnézést) kiderül, hogy maga a villám általában egy közeli fába vagy a földbe csap bele közvetlenül. Az ilyenkor felszabaduló nagy energia viszont a földfelszínen továbbterjed, így bárkit, aki a becsapódás közelében áll, megrázhat. Vagy bármit, mint ahogy tette most a rénszarvasokkal.

Az áram a szerencsétlen állatok lábán fut fel, végig a testükön, és egy másik lábon vissza. Az valójában mindegy, hogy összeérnek-e, vagy hogy egyáltalán milyen közel állnak egymáshoz, a lényeg, hogy mindannyian a villámcsapás által érintett területen álltak. Jensenius szerint ez a földfelszínen terjedő áram felelős a legtöbb villám okozta sérülésért az embereknél és az állatoknál is.

Azt nehéz megmondani, hogy az áram milyen messzire tud így terjedni, mert ez több tényezőtől is függ, például rögtön attól is, hogy milyen erős a villám. Az is előfordulhat, hogy a villám átcsap a közelben állókra a fáról, ahová közvetlenül becsapódott, de ez a fajta áramütés általában csak egy-egy emberrel vagy állattal, esetleg egy kis csoporttal végez, a most áldozatul esett több száz rénszarvast nem tudta volna megölni.

A szakember azt is elmondta, hogy az emberek között jelentősen csökkent az utóbbi időben a villámcsapás által okozott halálesetek száma. Az 1930-as vagy 1940-es években még 300-400 ember halt meg így évente, manapság tízéves átlagot nézve évi 31. Idén eddig 32 halálesetről tudunk.