Ez a tanév is gigantikus rendszer-átalakítással kezdődik, és ez a mostani minden korábbinál kapkodóbb és előkészítetlenebb. A legalapvetőbb változások az eddig szakközépiskolának, mostantól szakgimnáziumnak nevezett intézményekben történnek. 210 ezren tanulnak ezekben az iskolákban, ők úgy kezdik a tanévet, hogy nemcsak őket és a szüleiket zavarhatja meg az átnevezés, de a tanárok többsége is alig ért valamit abból, hogy mi történik körülöttük.
Ilyet még az életben nem láttam, óriási káosz és hatalmas fejetlenség, senki nem tud semmit. A tanároknak elképzelésük sincs, hogy mi történik
– festette le a helyzetet egy vidéki szakközépiskolában tanító pedagógus, és hiába beszéltünk tucatnyi tanárral és intézményvezetővel a tanévkezdés előtti napokban, lényegében csak ehhez hasonló véleményekkel találkoztunk. Jellemző az iskolai hangulatra, hogy a velünk beszélő pedagógusok zöme csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot: többen utaltak rá, hogy az intézményvezetők szóban jelezték a munkaközösségnek, hogy kerüljék a sajtót, komoly gondjuk lehet, ha arról beszélnek a nyilvánosságban, hogy mi zajlik az intézményekben. „Az intézményvezetőnek sem ajánlatos főigazgatói engedély nélkül beszélniük, és nekik sem minisztériumi nélkül – fojtott és megfélemlített a légkör.”
Nem az átnevezés a fő kérdés, az a névtáblacserén túl egyelőre nem sokat jelent, legfeljebb arra jó, hogy elfedje a lényeget: miközben a szakközép mostantól szakgimi lesz, a képzés tartalmában lefelé tart, és a leggyengébb középiskola-típushoz, a szakiskolás (hogy bonyolultabb legyen, mostantól ezeket, a régi szakmunkásképzőket fogják szakközépiskolának hívni) felé fog közeledni.
Több lesz a szakmai, emiatt kevesebb a közismereti tárgyak óraszáma, a radikális átalakítást iszonyú kapkodással hajtják végre. Se előkészítés, se érdemi szakmai egyeztetések, a munkaanyagok véleményezésére nem hagytak időt, a szakmai követelmények késve jelentek meg, és már szeptembertől érvényesek. Mindezt úgy, hogy a (volt) szakközépiskolákat a rendszerváltás utáni magyar oktatás legsikeresebb iskolatípusának szokás tartani, vagyis látszólag semmi szükség nem volt arra, hogy erőből felborítsák az egész építményt néhány hét alatt.
Nem tudom, milyen tanár és hány tanár kell, ki taníthat egy tárgyat, és mit kell majd tanítania. Senki sehol sincs az órarendkészítéssel. Harminc éve vagyok a pályán, de ilyen még nem volt soha
– mondta nekünk egy budapesti szakgimnázium igazgatónője, aki szerint napokkal a tanévkezdés előtt is alapvető információk hiányoznak, ezek nélkül pedig képtelenség normálisan elkezdeni az évet.
Most úgy indul szeptember 1-jén a szakmai tárgyak oktatása, hogy ezeknek csak tegnap, augusztus 31-én jelent meg a kerettantervük. Az iskolák így ad hoc kényszermegoldásokat próbálnak kitalálni, például az év elején olyan általános dolgokkal fognak foglalkozni, amelyekről úgy gondolták, hogy vélhetőleg benne lesznek a tantervben: a Szakkay József Szakgimnáziumban munka- és balesetvédelemmel, elsősegélynyújtással; mert nem tudják, egyébként mit kellene tanítaniuk – tudtuk meg Ács Katalintól, az intézmény igazgatójától.
Idáig csak az úgynevezett szakmai és vizsgakövetelmények jelentek meg, ezek is csak augusztus közepén. Ezek általános dokumentumok, a kimeneti célokat rögzítik, és többen lényegi változások vannak. Az egyik intézményben arról beszéltek nekünk, hogy néhány nappal ezelőtt derült ki számukra, hogy ezentúl olyan szakmai tantárgyakat – például targoncavezetést – kellene tanítaniuk, amelyek náluk addig nem voltak, és tanáruk sincs hozzá.
A tantárgyi tartalmakat is alapjaiban írták át több esetben. Az informatikánál az elavult Pascal programnyelv helyett ezentúl Javát kell tanítani a szakgimnáziumokban – ez rég aktuális lett volna már, tök jó, hogy végre megtörtént –, a gond azonban az, hogy a minisztérium két héttel a tanév előtt közli a tanárokkal hogy át kell állniuk az új programnyelvre. Ehhez egyelőre segítséget sem adnak, és még arról sincs információ, hogy később lesz-e bármilyen felkészítés, továbbképzés – mondta az Indexnek Juhász Ágnes, a Civil Közoktatási Munkacsoport szakképzési vezetője.
A szaktanároknak ráadásul nagyon magas óraszámuk van, rengetegen helyettesítenek állandó jelleggel, szakoktatóból végképp hiány van. Emiatt mostantól megengedték, hogy pedagógusi végzettség nélkül is taníthasson valaki szakmai órát, ami persze újabb problémákat szülhet.
A legdurvább helyzet az egyik közismereti óránál van, a nyáron bármiféle előkészítés nélkül bevezetett „komplex természettudomány” esetében. Ezt a szakgimik első évében heti három órában fogják tanítani, elvileg integrálva benne a fizikát, kémiát, biológiát és földrajzot. Több országban van hasonló „science” óra, ott azonban erre ráépül a későbbi differenciálás. Ez nálunk hiányozni fog: a magyar szakgimnáziumokban a 10. osztálytól intézményenként alapesetben már csak egy, a profilnak leginkább megfelelő természettudományos tárgyat fognak kapni a gyerekek. Ez pedig a továbbtanulási lehetőségeiket is korlátozza, hiszen ha például a saját iskolájukban nem tudnak a biológia mellett fizikát is tanulni, akkor nem lesz esélyük orvosi pályára menni.
Az új tantárgynak egy-két elit intézmény kivételével nincsenek előzményei a magyar oktatási rendszerben. A „science” egy ideális világban jó irány lehetne, nálunk azonban éppen amiatt nem sikerült az elmúlt évtizedekben kilobbizni a bevezetését, mert hiányoznak az alapjai: az egyetemeken nincs science-tanárképzés, így hát nincsenek tanárok sem, akik tudnák azt tanítani.
Az évkezdés káoszával és pótvizsgákkal amúgy is leterhelt iskolákban most elvileg ezzel kellene kezdeni valamit, de olyan emberrel nem sikerült beszélnünk, akinek érdemi képe lenne arról, hogy mit kellene csinálniuk. „A tanárok úgy vannak vele, hogy így van meg az állásom, ezt kell csinálni, de hogy mi ez, arról senki nem tud semmit” – festette le a helyzetet egy megyeszékhelyen tanító pedagógus.
A gyakorlatban az iskolák két, az ideálistól egyaránt messze lévő dolgot tehetnek. Vagy megosztják az új, integrált tárgyat a szaktanárok között: a biosz- és kémiatanár egymás után letanítja a maga blokkját, integráció csak névleg létezik, aztán valahogy megegyeznek év végén a jegyben. Más helyeken azt tervezik, hogy egy embernek adják az egész tárgyat – ez leginkább a kötelező óraszámokkal való sakkozástól függ; ha éppen a fizikatanárnak nem lenne ki a szükséges mennyiség, ő kapja a tárgyat, és nyilván a maga képére formálja az órát. Komplex, integrált képzés egyik esetben sem lesz; az a jelenségközpontú, több szempontú megközelítés, amiről elvileg szó lenne, papíron marad. Így utoljára talán a kötelező oroszt vezették be, 1945 után.
A komplex természettudományos tárgyat a hírek szerint Palkovics László lobbizta ki. Az oktatási államtitkár a helyzetet akarhatta ezzel menteni, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az iparkamara még ijesztőbb javaslatával szemben, ami után komoly tiltakozások indultak, többek között a várható tanári munkanélküliség miatt. Az egész káosz hátterében ugyanis az áll, hogy a volt szakiskolák után mostantól az NGM elképzelései szerint alakítják át a volt szakközépiskolákat is. A deklarált cél a munkaerőpiachoz igazítás, a kritikusok szerint azonban az iskolarendszerű szakképzésnek nem a munkaerőpiac jelenlegi igényeit kellene megpróbálnia kielégítenie, hanem a munkavállalás képességét hosszú távon megalapozni. Ehhez képest a szakgimnáziumok új tanterve a tanulókat túlzottan orientálja, 14 évesen ráállítják őket egy olyan pályára, amiről aztán nagyon nehéz váltani – mondják.
Az Emminek kevés a befolyása a képzésre, az államtitkár azonban formálisan felelős, és az arcát adja a döntéshez. Palkovics az általános oktatási centralizálás ellenében a tanári autonómia remek lehetőségeként próbálja eladni az előkészítetlen bevezetést: „Sokat beszélünk az iskolai innovációról, azt szeretnénk, ha az iskola szabadon, autonóm módon működne. Itt a lehetőség” –mondta az államtitkár az Indexen tartott virtuális fogadóóráján. Szerinte a tanárok majd más tanárok által az OFI honlapjára feltöltött segédanyagokból taníthatnak természettudományos tankönyv hiányában, aztán később jöhet egy kerettanterv-kiegészítés.
Egyszer belekényszerítenek egy nagyon szűk ketrecbe, máskor meg kihajtanak a nyílt mezőre. Ilyen horderejű döntést nem lehet így meghozni, egy-két héttel az iskolakezdés előtt
– foglalta össze a véleményét nekünk egy szakgimnáziumi tanár, hiányolva a kiérlelt koncepciót, a szakmai vitát, az érdemi tájékoztatást. A szakképző intézetek az elmúlt években már a sokadik fenntartóváltáson mennek keresztül, és miután az elmúlt 15 évben vagy öt új pedagógiai programot kellett írniuk, a tanárok többsége már apatikusan fogadja az újabb változásokat. „Nincs az, hogy most megcsináljuk azt, amitől szerintünk egy iskola jobb lehet, ez már nagyon a múlté. Nem számít, hogy nálunk mi lenne jó."
A nekünk nyilatkozó tanárok szerint a vezetőváltások miatt nincs senki, aki meg tudná győzni a szülőket, hogy érdemes náluk továbbtanulni. A szakgimnáziumokba már idén is kevesebben jelentkeztek, de a mostani átalakítások hatása csak jövőre jelentkezhet. Új elnevezéseket kell adni a korábban, még szakközépiskolai rendszerben kezdő osztályoknak, az új nevekkel a tanárok szerint a szülőket is összezavarják. Ez intézményi szinten is problémákat okoz: a régi bélyegzőt már nem használhatják, új viszont még a legtöbb helyen nincs, így a hivatalos iratokat sem tudják lepecsételni.
„A szakközépiskolákban nem volt akut helyzet, érthetetlen, hogy miért kellett mindezt ennyire kapkodva bevezetni, amikor nyilvánvaló volt, hogy ennyi idő alatt ez lehetetlen, és ezt mindenki mondta előre a Köznevelési Kerekasztaltól a Nemzeti Pedagógus Karig.”
A változások egyébként már az idén érettségizőket is érintik. A nyelvi érettségi szintjét nemrég felemelték A2-ről B1-re. Itt sem az a kérdés, hogy az irány elvileg jó-e – persze, hogy az –, de a szakgimnáziumi nyelvtanárok szerint emiatt tömeges bukások várhatók júniusban. Szintén újdonság, hogy ezentúl szakmai tárgyból is kötelező lesz mindenkinek érettségiznie, azoknak is, akik már most kezdik az utolsó évet. A tanárok úgy tudták, hogy a május-júniusi középszintű érettséginek sem a szakmai követelménylistája, sem a mintafeladatsorai nem jelentek meg, vagyis a diákok és a tanárok úgy kezdik az utolsó évet, hogy nem tudják, mire készüljenek. Számukra jó hír, hogy – mint egy olvasónk a cikk megjelenése után jelezte – az elmúlt napokban ez végre megszületett, az Oktatási Hivatal oldaláról lehet letölteni a kidolgozott követelményeket.
.