Érdekes és talán kicsit eső után köpönyeg érzésnek tűnik, hogy az erszényes farkast ugyanebben az ében védetté nyilvánították. Egészen pontosan 59 nappal azelőtt, hogy Benjamin elpusztult volna. Nagyon sok expedíciót szerveztek, hogy találjanak valahol egy élő példányt Tasmánia erdeiben, de nem jártak sikerrel.
A tasmán tigris egykor hatalmas területeket birtokolt, Új-Guineában, Ausztráliában és Tasmániában élt. Kutyára emlékeztető erszényes ragadozó volt, de valójában semmi köze a kutyához - csak azért volt hasonló a testfelépítésük, mert hasonló életmódot folytattak. Ezt a jelenséget konvergens evolúciónak nevezik, több példát ismerünk rá, a szárny kifejlődése az egyik klasszikus példa.
Az erszényes farkas hossza hossza akár a két métert is elérhette, bár ennek egyharmadát a farok tette ki. Rövid, csíkos szőre volt, az állatok 13-21 csíkot viseltek. Kisebb kengurukra, erszényesekre és madarakra vadásztak. Összesen 46 foga volt, állkapcsát akár 120 fokos szögben is ki tudta nyitni, de nem tudott igazán erősen harapni vele. Nagyon fürge, mozgékony állatként írták le. Éjszakai állat volt, nappal aludt, éjszaka pedig lesből támadt áldozatára. Életmódjukról keveset tudni, mert amikor először találkozott az emberrel, már veszélyeztetettnek számított, a megfigyelt viselkedésük jellemzői emiatt mások lehettek, mint akkor, amikor még tömegével voltak jelen Ausztráliában.
A csontleletek alapján a régészek arra következtetnek, hogy az állatok Új-Guinenán is éltek, de itt már több mint kétezer évvel ezelőtt kihaltak. Ausztráliában sem találkoztak az európai emberrel, mire az első telepesek megérkeztek, az erszényes farkas már nem élt a kontinensen. Valószínűleg itt a dingó okozta a kihalását. A dingó szintén ragadozó, feltehetően háziasított kutyákból visszavadult fajta. Valamikor az ember vitte magával Ausztráliába, évezredek óta él ott. Vetélytársa volt az erszényes farkasnak, ugyanazokért az állatokért küzdöttek, és a dingó erősebbnek bizonyult.
Az 1800-as években már csak Tasmániában éltek a tasmán tigrisek, a nevüket is innen kapták. Már a 17. században megjelenik az útleírásokban egy csíkos, tigrisre emlékeztető kutyafajta, de az első részletes leírást 1808-ban adta róla George Harris helyi tisztségviselő. Nem is zavarta őket senki, egészen az európaiak betelepüléséig. Az emberek birkákat kezdtek tenyészteni, a ragadozók pedig könnyű prédának találták a hatalmas birkanyájakat. Ez az emberek nem vettek jó néven, hivatalos vadászokat fogadtak fel kilövésükre, vérdíjat fizettek minden egyes lelőtt tasmán tigrisért.
Mondanunk sem kell, a következő évtizedekben megtizedelődött az erszényes farkasok száma. A feljegyzések szerint 1888 és 1909 között összesen 2072 darab megölt állatért fizettek vérdíjat, 1910-ben azonban már egyért sem. Ekkorra annyira lecsökkent az állatok száma, hogy pont az élő példányokért kezdtek el fizetni. Na nem a helyi állattenyésztők, hanem az állatkertek és múzeumok. Jóval több pénzt adtak egy-egy élő állatért, mint korábban a megölt példányokért. Volt azonban egy kis gond: az erszényes farkas nem tudott fogságban szaporodni, így egyáltalán nem tudták a példányszámukat növelni. Szabadon évente 2-4 utóda született, ezek három hónapig éltek anyjuk erszényében. Fogságban azonban sosem született élő példány. Az utolsó ismert, szabadon élő állatot 1930-ban lőtte le egy Wilf Batty nevű farmer. A hobarti állatkertben élő Benjamin 1936-ig húzta.
Benjamin elpusztulása után többször is látni véltek szabadon élő erszényes farkast, állítólag szőrszálakat és lábnyomokat is láttak a vadonban. De soha senki nem állt elő bizonyítékkal, hogy tényleg él még valahol néhány példány. Pedig százezer dollár jutalmat kapott volna, aki bizonyítani tudja, hogy látott egyet. A fajt 1986-ban nyilvánították hivatalosan kihaltnak.
Mivel csak nyolcvan éve halt ki, nem probléma kinyerni DNS-ét, ha esetleg klónozni akarnák. Erre voltak is tervek, ausztrál tudósok egészen addig jutottak, hogy a DNS-t egy egér embriójába fecskendezték, amelyben aztán a gén porcszövetet képzett. Persze arra egyelőre semmi esély, hogy élőben lássunk klónozott erszényes farkast.